|
|
|
Mi kell még, mondd: miért maradnék?
Kinek lenne jó, hogyha hazudnék?
Bolond vagyok, az eszem tudja rég,
A szívem visszatart, nem mehetsz el még – kérlek, maradj még!
Nem hiszem, hogy tudod, mit teszel:
Ha újra kezded, boldog leszel.
Új könnyet ejtesz, de még a régi fáj.
Mikor visszatérnél hozzám, késő lesz már!
De bármi jön, soha nem leszek: egy kép csak az emlékkönyvből!
A régi szempár, ami rád nevet - egy kép csak az emlékkönyvből.
Ha visszatérsz, és én még itt leszek:
Csak egy kép leszek, ami rád nevet!
Nehéz a döntés: mégis mi legyen?
Ott van még a kép az üres helyeken.
Szemedbe nézek, és már nem is fáj: hogy a közös jövő a múlté már!
Rég messze jár - már nem is fáj.
De bármi jön, soha nem leszek: egy kép csak az emlékkönyvből!
A régi szempár, ami rád nevet - egy kép csak az emlékkönyvből.
Ha visszatérsz, és én még itt leszek:
Csak egy kép leszek, ami rád nevet!
De bármi jön, soha nem leszek: egy kép csak az emlékkönyvből!
A régi szempár, ami rád nevet - egy kép csak az emlékkönyvből.
Ha visszatérsz, és én még itt leszek:
Csak egy kép leszek, ami rád nevet!
