



Újabb átvirrasztott éjszaka már el is jött a hajnal
Csak 4 sor van a papíron de az is üggyel-bajjal
Csak 4 csak 4 ennek nem lehet itt vége
A beteges zeneszeretetemet talán orvosolni kéne
Addig le nem teszem a kezem, amíg nem lesz rajta több
Addig be nem engedem az álmokat csak ülök a papír fölött
Mit írjak még én, ha mindent elmontak már a többiek
Ha újat is mondok nem figyeltek, akkor mégis minek?
Szabad szavak szállnak a szélben végveszélyben van az ember
Amikor nem kell akkor bátor, amikor kell akkor meg nem mer
Néha te beszélsz a harcról máskor pedig a békéről
Egy távolsági hívást küldök innen a világ végéről
"Na hallo na tessék, na ki van a vonal végén?"
"jelentkezik egy senki, Közép-Európa szélén"
--Az alkalmat megragadom monoton hangon a szavakat hadarom
A félhomályban az alakom nem mutatom
Megszaratom az ellenfeleket a babérokat aratom...--
Ha a haragom lecsaphatna, ti már mind halottak lennétek
Ha bírónak születtem volna, téged a pokolba küldenélek
Hogy ott égjél meg, hogy megtudjad milyen a fájdalom
Magamon is csak nevetek, csak a szájamat jártatom
De ha kell áttörök a gátakon, úszok szemben akár az árral
Elpusztítok mindent puszta akusztikával
Ha bíró lennék ítélnék, vagy itt egy újabb változat
Hogy én lennék a gyilkos, a világ pedig az áldozat
Vagy a boldogságot akarod, hát nesze itt egy darab
Az igaz szavak sose szépek, a szépek sose igazak
Egyre vadabbak a napok, egyre kevesebbet kapok
Egyre többet kérek, egyre többet gondolkodok
Hogy mi a faszt akarok? mikrofonnal füstös terembe
Vagy tizenéves kispicsák, csápoljanak a rappemre
Én ezt akarom, így szeretem, vagy talán mégse...
De a beteges zeneszeretetem lehet orvosolni kéne
Én ezt akarom, így szeretem, vagy talán mégse...
De a beteges zeneszeretetem lehet orvosolni kéne
Na gyere nézz le! na gyere nézz le!
Na gyere, csak gyere, csak gyere le velem a mélybe!
Ez lesz a fejfámra vésve, hogy gyere nézz le!
Hogy gyere, hogy gyere, hogy gyere le velem a mélybe...



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.