|
|
|
Újabb átvirrasztott éjszaka már el is jött a hajnal
Csak 4 sor van a papíron de az is üggyel-bajjal
Csak 4 csak 4 ennek nem lehet itt vége
A beteges zeneszeretetemet talán orvosolni kéne
Addig le nem teszem a kezem, amíg nem lesz rajta több
Addig be nem engedem az álmokat csak ülök a papír fölött
Mit írjak még én, ha mindent elmontak már a többiek
Ha újat is mondok nem figyeltek, akkor mégis minek?
Szabad szavak szállnak a szélben végveszélyben van az ember
Amikor nem kell akkor bátor, amikor kell akkor meg nem mer
Néha te beszélsz a harcról máskor pedig a békéről
Egy távolsági hívást küldök innen a világ végéről
"Na hallo na tessék, na ki van a vonal végén?"
"jelentkezik egy senki, Közép-Európa szélén"
--Az alkalmat megragadom monoton hangon a szavakat hadarom
A félhomályban az alakom nem mutatom
Megszaratom az ellenfeleket a babérokat aratom...--
Ha a haragom lecsaphatna, ti már mind halottak lennétek
Ha bírónak születtem volna, téged a pokolba küldenélek
Hogy ott égjél meg, hogy megtudjad milyen a fájdalom
Magamon is csak nevetek, csak a szájamat jártatom
De ha kell áttörök a gátakon, úszok szemben akár az árral
Elpusztítok mindent puszta akusztikával
Ha bíró lennék ítélnék, vagy itt egy újabb változat
Hogy én lennék a gyilkos, a világ pedig az áldozat
Vagy a boldogságot akarod, hát nesze itt egy darab
Az igaz szavak sose szépek, a szépek sose igazak
Egyre vadabbak a napok, egyre kevesebbet kapok
Egyre többet kérek, egyre többet gondolkodok
Hogy mi a faszt akarok? mikrofonnal füstös terembe
Vagy tizenéves kispicsák, csápoljanak a rappemre
Én ezt akarom, így szeretem, vagy talán mégse...
De a beteges zeneszeretetem lehet orvosolni kéne
Én ezt akarom, így szeretem, vagy talán mégse...
De a beteges zeneszeretetem lehet orvosolni kéne
Na gyere nézz le! na gyere nézz le!
Na gyere, csak gyere, csak gyere le velem a mélybe!
Ez lesz a fejfámra vésve, hogy gyere nézz le!
Hogy gyere, hogy gyere, hogy gyere le velem a mélybe...
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
