|
|
|
Ismerted ismerted, ha nem, hát akkor nem
Ha kínoz téged minden, akkor nincsen kegyelem
Hogy mégis miről beszélek hát én sem tudom pontosan
De ügyelek rá mit mondok, csak szépen, okosan, gondosan
Óvatosan figyelem, hogy mit is akarok mondani
Ha el is szúrtam valamit én nem akartam elrontani
Te sosem voltál okosabb te sosem voltál jobb
Ez így is marad örökre ha te így gondolod
De akkor ne te magyarázd meg nekem hogy mi a világ rendje
Bár Istenbe hiszek, én nem jutok a mennybe
én nem megyek le a pokolba mert nem bírna engem az ördög
Na ezen nem gondolkodok, inkább újabb poharat töltök
mégis arra gondolok, hogy mi lesz majd ha meghalok
a sors meg van írva, de én analfabéta vagyok
Tehetséges? lehetséges mégis nevetséges
eladni az életed lehet hogy nem nyereséges
kétesélyes minden, de mindig neked marad a rossz
Addig ne várd a holnapot, amíg nem tudod mit hoz
Lehet csend lehet hangzavar, csak az nem amit vársz
Lehet öröm lehet szenvedés, mindig a rosszabb oldalon állsz
Lehet nász, lehet gyász, lehet egy lehet száz,
Lehet hogy vesztésre állsz, lehet nálad minden ász
És ha a pokolban jársz, már hiába kiabálsz
Úgysem marad neked más, csak a sátánnal egy tánc
Lehet napsütésben, vagy esőben ázva
A sátánt felkérem még egy utolsó táncra
én egy egyszerű ember, egy földi halandó
és minden amit akarok egy sátántangó
Egy alvilági tánc, egy alvilági tangó
Felemelő az érzés, mondhatni maradandó
állandó marad az aggodalom állandó marad a félelem
és mégis azt kérdezem, hogy meddig tart az életem
Én nem tévedtem sokat, amikor azt mondtam hogy nem tudom
gondolkodtam és rájöttem, hogy még kicsit sem unom
én büszke vagyok rá, hogy amíg lehet addig mondhatom
és lehet hogy tévedés, minden egyes mondatom
nekem büntetés a csend, nekem emberfeletti kín
ha nem szól a hangfal, ha csendes már a rím
pedig nem vagyok én más, csak egy MC aki senki
pedig nem vagyok én más csak egy szinkronizált jenki
aki kéri, aki teljesít, ha nem bírja, akkor elesik,
hát mindig a jobbat keresi, hát igen néha megesik,
és minden amit régen akartam, minden amit anno
Egy utolsó kérés egy sátántangó
Lehet napsütésben, vagy esőben ázva
A sátánt felkérem még egy utolsó táncra
én egy egyszerű ember, egy földi halandó
és minden amit akarok egy sátántangó
Hiába röhögött, megtáncoltattam az ördögöt
a ritmus végeztével egykettőre ellökött
amikor éjjel hármat mutatott a digitális óra
Akkor odafigyelek minden mondott szóra
a kólám már rég elfogyott a kávémat még főzöm
Nem érdekel semmi sem a füstöt sem tüdőzöm
őrzöm még azt, ami soha nem vesz kárba
és nem fér bele több csikk, a hamutálba
Vajon a véletlen műve, hogy az életem műve
hát ennyi lesz belőle, de én nem függhetek tőle
hogy miért? hát miért? hát mondd csak meg hogy miért volt
Mert nem érdekel semmi sem, csak mondom ezt a négy sort:
Lehet napsütésben, vagy esőben ázva
A sátánt felkérem még egy utolsó táncra
én egy egyszerű ember, egy földi halandó
és minden amit akarok egy sátántangó
Lehet napsütésben, vagy esőben ázva
A sátánt felkérem még egy utolsó táncra
én egy egyszerű ember, egy földi halandó
és minden amit akarok egy sátántangó
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
