Van 1 Álmom

Kaptunk az élettől egy új esélyt,
Elkezdtünk olvasni egy szép mesét,
A könyvet hamar kitépted a kezemből,
A nevedet nem törlöd ki a szívemből,
Jöttem, láttam és győztem,
Alig vártam, mindig megettem amit főztem,
Meghaltam és rájöttem,
Megbántam de már megtettem,
Elétek vetettem ami lehetetlen,
Megmutattam néha testem,
Mert akartam az életem,
De én gyűlölve szerettem,
Megfojt a szívem a torkomban érzem,
Ökölben a kezem, ami az enyém visszaveszem,
Nevemet hallod, száll el a szélben,
A kozmikus térben, requiem egy álomért,
Visszatértem, harcmezőre léptem,
Az igazságért harcoltam és vesztettem,
Hideg volt, de belülről égtem,
Ezt is megértem, nem értem,
Jónak véltem többször is kértem,
Paráztam, magamba zuhantam,
Néztem, de mindent máshogy láttam,
Sötét volt, már fáztam,
Kiszáradtam, de újra akartam!

(refr.)(2x)
Van 1 álmom, lehet az is marad,
Talán szebb a gyémánt, mint a smaragd,
De nem érdekel, nem színészkedem,
És végre élvezem az életem,
Az a röpke pár perc elétek állok,
Olyan más, ez amire vágyok,
Mikor ott járok, hogy a szemembe nézel,
És velem együtt érzel...

Mára máshogy fogom fel az életem,
Szépen lassan a váramat építem,
Kérdezed holvan,
Még csak az alapokat teszem,
Egyenként egymásba helyezem,
Én tudom hova tartozom,
Az igazságot szavalom,
A hatalom nem az enyém,
De hidd el nem is akarom,
Tehetetlen lehetek, az úton eleshetek,
Majd felállít a szeretet,
Amit sugároz a szemetek,
Pusztán tiszta tényeket,
Majd a fejedhez vágom,
Erre mindig lesz gondom,
Nekem elhiheted, mert mondom,
Látod most is a trónomon ülök,
Kitépted a tollamat, de én repülök,
Már nincsen hangom, azért még üvöltök,
Utánad jövök, mint szerda után csütörtök,
Ez halálosan komoly, hiába is röhögtök,
Rövid az élet, evvel nem törődtök,
Igaz szavakat töltök én a pohárba,
Rímeket töltök, mocskokat törlök,
Vele van az ördög, érzelmeket törlök,
Mindig terveket szövök,
Egyszer elmegyek, úgyis visszajövök,
Magamnak, majd utat török,
Fáj a fejem, benne titkokat őrzök,
Nem szokom meg, inkább megszökök!

(refr.)(5x)
Van 1 álmom, lehet az is marad,
Talán szebb a gyémánt, mint a smaragd,
De nem érdekel, nem színészkedem,
És végre élvezem az életem,
Az a röpke pár perc elétek állok,
Olyan más, ez amire vágyok,
Mikor ott járok, hogy a szemembe nézel,
És velem együtt érzel...

Magyar Állami Népi Együttes: Gyökerek és szárnyak címmel érkezik az új előadás

A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.

A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás 

zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.

A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja

Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után - 

most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.

A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit. 

Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.

A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak". 

A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.

A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg

A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is. 

A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.

A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.

Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala

Tóth Árpád - Újév reggele c. megzenésített verse