|
|
|
Tisztán emlékszem voltak olyan napok,
Mindent láttunk, nem voltunk vakok,
Most mi történik? Szemet hunyunk,
Megtervezzük képünk, majd mögé bújunk,
Érzem a rosszat, pedig nem akarom,
Az utcán az arcom én is eltakarom,
Követelj bármit, úgyse adom,
Kérjed szépen, a markodba dobom,
Látod testvérem, a levegőt nem rontom,
Melletted vagyok, nekem elhiheted ha mondom,
Számból nem hangzik, senkinek soha sértés,
Sikolyokat hallok, aztán jön a kísértés,
Újból és újból hangzik el a kérdés,
Megteszed vagy erősebb a féltés,
De életem nem veszem, hülye azért nem vagyok,
Köztetek járok, és itt is maradok,
Nem kapok bilincset, és nem is akarok,
Ha bajban vagyok, segítenek a haverok,
Jó érzés tudni, hogy velem vagytok,
Biztonságban élek, alám úgyse raktok!
(refr.)(2x)
Tisztán láttunk mindent, soha sem tagadtunk,
Voltak problémák, de együtt maradtunk,
Célunk megvolt, bátran kutattunk,
Voltak akik feladták mi röhögtünk rajtuk...
Szemembe nézel és látod,
Nem csak haver vagyok, hanem igaz barátod,
Én mindig ott voltam, és ott is leszek,
Észre sem vetted, hogy én is létezek,
Engem nem érdekel mi volt, nem érdekel mi lesz,
Mondjad , hogy mi van, tőlem bátran kérdezz,
Felelek, mert tudom, hogy nyerek,
Ember lennék, én is vétkezek,
Felfelé nézek, a fellegekben járok,
Félek, hogy szívedben majd fájdalmat találok,
Jobb jövőt várok, harmóniát akarok,
Valamikor lassítok, olykor meg hadarok,
És bízok benne, veletek jó úton haladok,
Van mikor feltűnnek rosszakaró alakok,
Mi ellenük megyünk, akár ördög meg az angyalok.
Hidd el nem egyenként, hanem együtt vagyunk nagyok,
Lehetek én kemény, lehetek én nagyképű,
Lehetek én puhány, lehetek én nyúlszívű,
Én egy tükör vagyok, mit eléjük tartanak,
Azt látod bennem amit ők mutatnak,
Nem találnak semmit, hiába kutatnak,
Mellettünk labdába se rúghatnak,
Nagynak látszanak, de úgyis elbuknak,
Mikor jönnek a gondok, semmit nem érnek a szavak,
Lehetetlen elképzelnem hihetetlen tetteket,
Mert rettegve temettem, képzeltem egy szövegbe,
Tárba töltve, nevedet véstem,
A töltényhüvelyre boldogan nevetve!
(refr.)(4x)
Tisztán láttunk mindent, soha sem tagadtunk,
Voltak problémák, de együtt maradtunk,
Célunk megvolt, bátran kutattunk,
Voltak akik feladták mi röhögtünk rajtuk...
Tisztán, tisztán láttunk mindent,
Mi ketten igazi barátok, haverok,
Mindenünk megvolt, röhögtünk mindenkin, röhögtünk rajtuk...
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
