|
|
|
| Előadó: | Hősök |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
a sorok közt önmagamat keresem
itt minden az aminek látszik
ez a káoszban a csend
egyik dologból a másik
egyre hidegebb szelek fújnak
így tehát lassabb lett az élet
mindig jön helyetted újabb
csak a csend temploma éltet (2x)
a házakból szűrődik az ütem, a falakból szól
mindig inspirál a csend, akkor mindent lát a szem
a dunai fények vissza csillannak a hegy egyre magasabb
minden pillanattal okosabb, csak figyelem a várost
a gazdagot, a napszámost megszállt minden most
ha átszelem a tengert, mi lesz a szerepem?én a szellem
a hitem az életem tudod te is, hiszen mondtam
túl sok a nyomás rajtam, semmi sincs ingyen
mindig baj van, küzdök ellene, küzdök ellene
lehetek a legnagyobb költő, mégsem biztos a jövő
cikázó szél a tengerparton nem jó így úgy gondolom
labilis poszt de az utolsó villamos majd hazavisz
lángoló ametiszt igen nem volt rossz a film
késő esti popkorn késő esti rím
mindig este, mikor lassan mennek el a fények
az emberek arcukba nézek talán így a legnehezebb
mégis látom ahogy mosolyogsz a felkelő nap felé
sugár koszorú leszel a ködben és így minden a szemé
nem értem hová rohan az egész elhidegült világ
a törzsek elfordultak egymástól, mindenki kutatja a hibát,keresve
ha nem akarod ne szeress, csak értsd meg amit mondok
tudom mitől leszek boldog... na és te?
1873, csak a számat tátom, létre jött egy álom
az előzményeket nem bánom
harmonikus városkép, koszos utcák, koszos terek
mikor a fények kigyulladnak, tágra nyitódnak a szemek
a város remeg, súlyos szenvedések, károk
sokáig megalázónak tűnt..
szerte foszlik az álom sok mindent nem látok
mégis szeretem, örökké tartó szerelem
ajándék számomra az élettel, mit élhettem
a helyzet változik, egyszer fent és egyszer lent
mennyi szem de a harcos mindig ment
sokan fekszenek ott lent, újabb generációk jönnek
egyre magasabbra törnek a szabályokra köpnek
gyönyörű látkép újabb ötlet
én is kitűzöm a zászlót a budai-hegyre,
**** színfolt a szépség elvarázsolt
a sok pusztításért kár volt, a háttér pártolt
a törvény sosem gátolt
sokszor hagytuk magára, mégis mindig ápolt
Demoklész kardja lesújthat arra, ki megpróbálja beszennyezni,
vesztét akarja
nem csak mende-monda, sok ember véleménye
**** szilaj győzelem nem biztos hogy megérte
a sorok közt önmagamat keresem
itt minden az aminek látszik
ez a káoszban a csend
egyik dologból a másik
egyre hidegebb szelek fújnak
így tehát lassabb lett az élet
mindig jön helyetted újabb
csak a csend temploma éltet (2x)
fekete és fehér minden, mint jing és jang
vagy üvegpalota, vagy pedig hugyszagú **
vagy pénzes öltöny kell, vagy pedig lecsúszott ***
néha jobb lenne egy barlang, mint ez
minden napom egy teszt ** egy kis casht
külön utakat járnak, mindkettő nyomában árnyak
Maugli vagyok ebben a beton dzsungelben
Csak itt nincsen Bagira, hogy a bajból kisegítsen
Mégis szeretem a várost, bár belülről rohad
Mégis szeretem a várost, bár a falak rabért tapad
De mégis szeretem a várost, bár a pénzt minden megmozgat
Mégis szeretem a várost, mert itt kapok jót és rosszat
Belvárosi falak közt élet és halál lüktet
Mindig előre figyelsz, mégis a hátad kell, hogy nézzed
Rémeket látok, Metropoliszi átok
Az éjszakai **, a lábamon alig állok
Minden sarkon egy *** , bárcsak 19 év telt el
Mégis sokszor láttam a napot hogyan kell fel
Hófehér nyáj közt örök fekete bárány
Az élet keményített, mint egy gyémánt vagy a márvány
Nappal vagy éjjel, teli emlékkel
Keresed a várost, egyre távolabb nézel
Érzed, hogy a hold fénye simogat, a múlt szava hívogat
Egyre több lett a gondolat
A víz tükrén ezüstszínű sáv pompázik
Sok ember cikázik, a jelre ringatózik
**utak kötik össze Budát és Pestet
A látvány pedig tetszhet a szem tovább vezet
Részletekbe belemerül, a lábam előtt elterül
Ismerős füst és ami mellettem felcsendül
A testem csak szédül, az élet lüktet
Egy perc szünet, aztán minden újra mehet
Megállás nélkül halad, mindenki azt hiszi szabad
Amit magadba szívtál, az örökké veled marad
a sorok közt önmagamat keresem
itt minden az aminek látszik
ez a káoszban a csend
egyik dologból a másik
egyre hidegebb szelek fújnak
így tehát lassabb lett az élet
mindig jön helyetted újabb
csak a csend temploma éltet (2x)
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
