|
|
|
/km. Mrdkzh/
Phoenix:
Mikor felkelek tudom,
Hogy csak az álmomban aludtam,
A cipőmre hamuztam, a világ késztet rá, hogy az Ördöggel alkudjak,
Mégis gyorsabb testemnél árnyékom.
Te egy boldog gyermek voltál, és én voltam a játékod,
De felnőttél, és most más játszik velem!
Te vagy a múltam, levélmentes őszöm, hó nélküli telem!
Még annyi mindent mondanék, mondanánk, de nem merünk,
Majd elmondom egy másik életben, ahol macskák leszünk!
Legyen tizenhét életed, én csak egyet kérnék,
Csak egyet, hogy ne lássa torkom a penge fényes élét!
Talpam a szakadék szélén,
Köszönő viszonyban vagyok emlékeddel,
Jóllakott préda vagyok éhes egy vadnak, az erdőben eltévedtem!
Ugranék, de nem lehet!
Nyugtatom magam, hogy egyszer majd elfeledlek!
Úgy leszek szabad!
Úgy teszek majd, ahogy elvárjátok tőlem (háh!),
Boldognak láttok, hazug vigyorral a pofámon!
Kevés vagyok hozzá, hogy a golyót fejembe lőjjem,
Tedd meg, lehet élveznéd is, mert így a tükörbe nézek, és okádok!
Mrdkzh:
Sok mindent megtettem, sok dolog lüktetett bennem,
Külső tényezőkkel fedtem magam,
Külsőségek fedték a belső nyugtalanságot,
Nincsen haskám, hagyjatok alszom!
Kezemben fejem, csukva szemem, és hallgatom a zenét,
Igaz már nem hallom, nincsen cigi a kezemben, nem ehetek a cigi helyett!
Mégsem vagyok kőkemény legény, nem állok a gáton,
És nem vagyok medence közelben, te meg egy éve voltál,
De emlékszem tisztán, egészen, pedig sok búfelejtő lecsúszott, eltűnt, oxidálódott.
Még mindig itt vagyok, sok minden megesett a múltban,
Még fújtam is, de művészietlenségem lekonyított szám!
Miket meg nem tettünk, délutáni vonatutak, ámélkodó utasok!
"Nem a színházban vagy fiam, ne tapsikolj!"
Halászni kéne a mélyvízben, nem ülni, mint az elmúlt években!
Finom fék, gyengéden fogom a nem olcsó, új sebváltó gombját,
Mintha elit delnő combját fognám, azt képzelem,
Víziók, mint a gumimacik,
Nekem is vannak távoli családtagjaim másutt is,
Mint nekik a vízen túl,
Unokaöcsémet, és húgomat még nem láttam, csak fényképen!
Mostanában végiggondoltam nem egy alkalommal életemet,
Kifektettem, vizsgáltam az egyes szakaszait,
És igazán kíváncsi vagyok, hogy a folyton változó galaxis miképp alakul tovább (és, és tovább).
Phoenix:
Papír lett a könyvből, a zenéből meg zaj, mit a csend éltet,
Ez a hóhér fejszéjéről csendélet!
Te sem vagy más, mint az átkocsmázott diákévek polcra rakott emléke!
Nem kéne remegnem, és az ablakból bámulnom a hólepte tájat.
Fáj a tüdőm, hát rágyújtok!
Elárultok mind!
Az álmaimmal együtt!
Elájultok itt, mellettem a koporsóban.
Virágzik belsőm, csak másznak rajta tetvek,
Nem hiányzik az érzés, hogy hiányzik ki megment!
A vekker keltett, nem szabad az álmom zsákutcába szalad,
Saját árnyékommal koccintok, beszélnek a falak!
Nekem túl keserű ez a pirula, másnak meg édes,
De keserű nélkül, az édes sem olyan éles,
Lapot takarok be tintával, kapott a kopottabb énem,
Már a naplementét is csak csukott szemmel nézem!
Nevess, elestemben rajtam, hogy nem bírom,
Belém is rúghatsz, nem érdekel, nem érzed, csak én!
Lehet büszke leszek rá, de most még levegőért kapkodok az álmaim kéményén (az álmaim kéményén!)
Végre megérkezett a pop koronázatlan királynőjének, Dua Lipának harmadik nagylemeze, a Radical Optimism, amely 11 dalból áll. Az énekesnő egyedüllétét kiemelő album első felvétele beszédesen az „End Of An Era” (azaz: egy éra vége) címet viseli és olyan slágerek gyűjteménye, mint a „Houdini”, a „Training Season” és az „Illusion”. Dua „pszichedelikus popként” írja le új lemezét, megjegyezve róla, hogy „olyan kiállások és különféle hangzások keveréke ez, amit ha csukott szemmel hallgatsz, akkor egy kész, vizuális világ tárul eléd”.
„Az albumot a szingliségem alatt írtam” – mondta el Dua. „Mindig valami vicces történettel érkeztem a stúdióba, és mindegyik más-más dalt inspirált. Van egy lazaság és őszinteség, ami korábban nem volt meg bennem.”
Az album elkészítésekor a világsztár olyan kivételes művészekkel dolgozott együtt, mint Caroline Ailin (Dua Lipa: New Rules), Danny L. Harle (Caroline Polachek, Charli XCX), Tobias Jesso Jr. (Adele) és Kevin Parker, akit művésznevén Tame Impalaként ismerhet a nagyvilág.
Dua hozzátette: „Mindenki háttere és munkamódszerei jól összeálltak barátként és zeneileg is.” Így folytatta: „Nagyon nyitottak voltunk egymással, és úgy éreztem abban a szobában, hogy sebezhető lehetek, és szabadon beszélhetek a tapasztalataimról. Ennek a zeneisége olyan gazdagnak és izgalmasnak hatott, és szerettem volna ebben teljesen elmerülni és részese lenni.”
A Dua önfelfedezése által ihletett Radical Optimism egy olyan anyag, amelyben értelmet nyer a tiszta öröm és boldogság megélése azokban a helyzetekben is, amelyeket korábban lehetetlennek tűnt elfogadnunk.
A 11 szám közül egy igazán mély jelentésű, a „These Walls” kapott fókuszt a Spotifyon, amelyről elárulta az énekesnő a Zane Lowe-nak adott, nemrég közzétett interjújában, hogy:
„Van ez a közhely, hogy "ó, ha ezek a falak beszélni tudnának, tudod, mit mondanának". Szerintem érezhető az az energia, amikor besétálsz egy szobába és két ember veszekedett, vagy ideges.”
„Azt gondolom, hogy elkerülhetetlen az a beszélgetés, amit senki sem akar, de meg kell tenni, valakinek ki kell szállnia, és bármennyire is fájdalmas, ez általában megfelelő okok miatt történik, mert rólad van szó, és a megérzésed mindig megmondja, hogy valami jó vagy nem…”
Íme a Radical Optimism dallistája:
1. End Of An Era
2. Houdini
3. Training Season
4. These Walls
5. Whatcha Doing
6. French Exit
7. Illusion
8. Falling Forever
9. Anything For Love
10. Maria
11. Happy For You
Fotók: Dua Lipa
