|
|
|
| Előadó: | Mes |
|---|---|
| Album: | A város EP |
| Megjelenés: | 2005 |
| Hossz: | 5:16 |
| Szövegírók: |
Mes |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mes, egy kritikus pont, most megmondom neked:
Mész az utcán az emberek szemébe nézel. Mit látsz?
Csak a nyomor, a pusztulás, mindenhol lehúzás...
Hé, haver! Vörösek a szemeid, ilyenkor elvonulsz,
Ne lássák a könnyeid, nem baj, ez az élet rendje,
Van aki erős, de van aki gyenge,
Ha erős vagy, állj az élre, vezesd a gyengét,
Hallgass a szívedre, láss,
Majd a vakoknak mondjad, hallj,
Majd a süketeknek mutasd az utat,
Amit helyesnek vélsz,
Mit remélsz, ha egyedül mész?
Elveszel jobb ha előre tudod,
Az élet nem játék gáz ha elbukol,
Szülőd, haverod, testvéred érted élnek,
Színesre festik szürke életképed,
Köztük van a helyed, hol a biztonságot érzed,
Hol a rosszakat, magadból kibeszéled,
Én magamhoz tértem, magamhoz tértem,
Én magamhoz tértem, helyesen tettem,
Én magamhoz tértem, szeretem az életem,
Én magamhoz tértem, nem bánom milyen lettem!
(refr.)(2x)
Vannak olyan napok, csak a rosszat érzem,
Hogyan élünk, magamtól megkérdezem,
Élvezem, a bűnös életem,
Nem tudom, talán istennek köszönhetem,
Nem baj, úgyis a pokolra jutok,
Én el nem futok amíg lélegzek tudok,
Én nem szarok bele a nagyvilágba,
Én nem vak töltényt töltök a tárba.
Törődhetnék én is, egyedül csak magammal,
Lehetnék fék is a hip-hop műfajba,
De nem leszek, inkább felfelé építek,
Nem rombolok, inkább veletek megyek,
Előre a repertoárra,
Megyek lefelé, egy másik világba,
Én üzentem, azt hiszem ide születtem,
Látom megtetted, amit kértem,
Teremtettél egy szebb világot,
Látom lehoztad a fáról a majmot,
De miért adtál a kezébe fegyvert?
De miért tettél a bűnözésre szert?
Kérdezlek, de te soha nem felelsz,
Megidézlek, de nem jelensz meg,
Soha, se nekem se másnak,
Napról-napra újabb sírokat ásnak,
Teret adnak terror támadásnak,
Lehúzásnak, vandalizmusnak,
A koalizmusnak, a gyerekek drogoznak,
Káros rendszereket inhalálnak,
Nem örülnek az életnek,
Üdvözlet a halálnak,
Egy képeslap a magánynak!
(refr.)(2x)
Vannak olyan napok, csak a rosszat érzem,
Hogyan élünk, magamtól megkérdezem,
Élvezem, a bűnös életem,
Nem tudom, talán istennek köszönhetem,
Nem baj, úgyis a pokolra jutok,
Én el nem futok amíg lélegzek tudok,
Én nem szarok bele a nagyvilágba,
Én nem vak töltényt töltök a tárba.
Életstílus, magyar módra,
Nézz körbe, megy a fika, szól a kritika,
Én nem értem, az igaz szó az ritka,
Ki vagyok? Mes! ki az igazat ki mondta,
Egy kérdés most, feléd közlöm,
Mikor mondtad utoljára szívből, hogy köszönöm?
Nem baszogatlak, tudom nincs hozzá közöm,
Mi lelkemet nyomja, mondom nem őrzöm,
És haladok, asszem előre felé,
Az élet kovácsolt majd váltam ilyenné,
Nem hazudok, voltam Critical embere,
Tönkre tettük, aztán mentünk másfele,
De megmaradt a régi varázs,
Mert jók vagyunk még izzik a parázs,
Nem parás az élet, csak jól kell felfogni,
Olyan társaságba járni,
És nem rosszá válni, magadért felállni,
Szabad szállni rózsaszín fellegek hátán,
Mindannyian bűnössé válunk, a rosszak láttán,
Megölnek a gondolatok, gyilkol a magány,
De új erőre kapsz, egy barát szaván!
(refr.)(2x)
Vannak olyan napok, csak a rosszat érzem,
Hogyan élünk, magamtól megkérdezem,
Élvezem, a bűnös életem,
Nem tudom, talán istennek köszönhetem,
Nem baj, úgyis a pokolra jutok,
Én el nem futok amíg lélegzek tudok,
Én nem szarok bele a nagyvilágba,
Én nem vak töltényt töltök a tárba.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
