|
|
|
| Előadó: | Mentha |
|---|---|
| Album: | Ismerd meg az énemet |
| Megjelenés: | 2007 |
| Hossz: | 3:23 |
| Szövegírók: |
Komjáti ádám Ozsváth Gergely |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mentha:
Hozzám szól egy hang: Héj ember!
Légy tisztában a dolgokkal és minden rendben
Bent a fejben, ép testben, ép lélekben
Érezd, ahogy pezseg az élet a véredben
A bőröd alatt minden rétegben
Minden egyes levegővételben
Benne van a megoldás egy más felfogás
Csak így tudod túl élni a változást
Szakasztott mása egy látomásnak
Miben éltél eddig de, most ébredsz másnap
Fontosságot adsz minden másnak
Egy élettársnak vagy egy új lakásnak
Újat hozol, mint a szél a fáknak
Vagy a tél a nyárnak, letörnek a régi ágak
Sokszor mennél előre de eléd vágnak
Lehagynád őket, de gyengébb a lábad
Ha lassú vagy fel kell zárkóznod
Ha a körülmények diktálnak, meg kell változnod
Vállalnod kell némi felelősséget
És rájössz, hogy csak ez erősíthet fel téged!
Sövi:
Hiába vették el a holnapot, tegnap már voltam ott
És láttam azt az embert, aki a gondolatomban olvasott
Ezért levelet írok magamnak, hogy emlékezzem
Ha éjjel összedőlne a világ ez az emlék el, ne vesszen
Eleveztem olyan vizekre ahol nem jártam még mással
Csak most egy igaz társsal
Ezt ne feledd! Írja a napló, és én nem fogom ez eskü
Hallgass rám a ringben el kell majd a kesztyű
Tegnap nem hittál még semmiben a tudás fája kidőlt
Holnap képes leszel rá, hogy megállítsd az időt
Ma még gyerek vagy de holnap felnősz
Ahogy más úgy te is fejlődsz
Mert minden változik, meglátod
Egyszer neked is lesz párod
Tudom, már alig várod
Ismerd meg magad és írj ennek gyümölcse lesz, vágod
Lásd a hibákat, és nem sért meg a korbács
Amit csinálsz, csináld magadnak, úgy nem érhet csalódás
Később megfogják a kezed, már nem kell, hogy vezessenek
Mert ha valaki bízik benned erősebb leszel mint ahogy álmodtad
Nem kell, hogy rettegj, hogy egy újabb tévedés hajt
Csak hunyd be a szemed, mert holnap révbe érsz majd
Brash:
Tanácsot adhatok de, megcsinálni nem tudom
Hiába erőlködöm, ha abba hagyod félúton
Tanácsot adhatok de, véghez vinni te fogod
Csak élj, csak csinálj úgy, ahogy akarod
Rázd fel a gondolatokat, a köd fátylat bont
Jó kedv mostanában de olykor rossz kedv ront rád
Hidd el ez engem is bánt
Mint egy madár csak szállsz, (csak szállsz)
Az ötletek tengere tudom végtelen
De mindent egyszerre nem lehet, mert belebuksz higgy nekem
Ismerlek, jól tudom ki vagy
Látom midig az arcod, tudom a szíved néha kifagy
Mint egy kép ilyenkor nem szólok én sem
Lépnék előre, de inkább mégsem
Ha kell neked írok de mondhatjuk azt is
Hogy magamnak erre talán figyelek, erre talán figyelek
Ha kell neked írok de mondhatjuk azt is
Hogy magamnak hé erre talán figyelek, erre talán figyelek
„DE MÉG JÁTÉKBÓL SEM HITTEM EL,
HOGY OTT NEM JUT EGY HELY
AHOL SZÜLETTEM”
„Ahol születtem… itt mindig megpihen egy pillanatra az idő, a múlt és a jelen finoman összefonódik, akár a hajnalban derengő köd Budapest ismerős utcái felett.
Gyermekkorom emlékei, a Bem Klub halvány fényei, az első, titokban lopott csók, az élőnek hitt örök boldogság és az első keserű csalódás. Mai napig élnek még a tanult dallamok, amelyek akkoriban belém vésődtek, de az is igaz, hogy mára egy-kettő halványulni kezdett. Örök kapaszkodóként, ott cseng bennem édesanyám simogató hangja, és óvó tekintete, édesapám bölcs szavai és szenvedélyes hegedűjátéka, a barátok heves diskurzus utáni felszabadult nevetése…
Ahogy telik az idő, egyre markánsabban és egyre mélyebben visszhangozva elevenednek fel bennem a történetek. A világ színpadain és a stúdióiban töltött évtizedek csak felerősítették bennem azt a megingathatatlan erőt, amely mindig visszahoz szülőhazámba. Ez a dal azokhoz is szól, akik útjuk során elveszítettek valamit önmagukból. Akik olykor még néha csillogó-villogó életükben is idegennek érzik magukat, de hisznek benne, hogy létezik hazatérés, megbocsátás, újrakezdés, és hogy a család, a gyökerek és a szeretet időtlen körforgása újra egésszé tehet mindannyiunkat.” - mondta Leslie Mandoki.
„A szülőhazám a lélegzetem. Anyanyelvem csendesen csordogál az ereimbem, azokban az erekben, melyeken radikális intenzitással áramlik át sok-sok élettapasztalat, még akkor is, amikor angolul írom a dalaimat, és németül az esszéimet, az anyanyelvem olyan, mint egy patak, amely sosem apad el, egy elveszíthetetlen pillanat, ami a létezésem fonalát szőtte és alakította. Ötven éve fájó szívvel kellett mennem, és sokáig nem térhettem vissza. Most, amikor tehetem, jövök, még ha nem is olyan gyakran, mint ahogyan szeretném. A szülőföldem a belső égboltom, a szívem egyik darabja, egy lobogó mécses, ami nem alszik ki soha. Minél távolabb kerültem tőle, annál közelebb és mélyebben élt bennem, emlékké érett és mítosszá lett, szinte szakrálissá.
Magyarnak lenni nem igazolvány kérdése, nem egy hivatalos formula, nem egy népszámlálási rubrika. Mindig is bennem élt a magyarság iránti szomjúság, az emlékekbe és örömbe rejtett melankólia, a gyönyörű nyelvben oldott identitás. A szülőhazám én magam vagyok, ahogy emlékezem, ahogy vágyakozom, és ahogy megmaradok olyannak, amit kimondani vagy megírni nem lehet, csak megélni. Mindig is büszke voltam, és vagyok a gyökereimre, hisz a magyarság nem egy télikabát, amit tavasszal beakaszt az ember a szekrénybe” – folytatta Leslie.
Augusztus 21-én a Budai Vár Szentháromság tere zenei emlékművé alakul, és egyetlen hangban olvad össze, mindaz ami a szabadságvágy örök üzenetét hordozza.
Leslie Mandoki és a legendás Mandoki Soulmates zenekara öt évtized bátorságát, hitvallását és diadalívként kiteljesedő zenei életművét ünnepli.
A koncert maga egy időtlen emlékezésből szőtt daltakaró, a szabadságra hangolt, élő zene bensőséges önarcképe, mely egyetlen este leforgása alatt öleli át öt évtized sodró eseményeit. Egy életpálya bontakozik ki benne, ahol a bátorság minden akkordja, a hit minden rezdülő motívuma, és a művészi hűség rendíthetetlen ritmusa egymásba fonódva emelkedik grandiózus történetté.
Leslie Mandoki históriája ott gyökerezik, ahol a szabadság szavát valaha csak suttogva merték kimondani, a legendás budapesti Bem Klub falai között.
Ez a különleges, szellemi menedék nem csupán koncerthelyszín volt, hanem a kreatív ellenállás és a lélekben feléledő remény bátor szigete a diktatúra dermesztő éjszakájában.
Barátaival is itt ismerkedett meg: Szűcs Lacával és Csupó Gáborral, akikkel együtt álmodták meg, majd határozták el, hogy szabad gondolkodásra, korlátlan alkotói-művészi szabadságra és cenzúra nélküli életre vágynak. Mindez azonban a hetvenes évek közepén, a diktatúra árnyékában elképzelhetetlen volt. Miután útlevélkérelmeiket sorra elutasították, úgy döntöttek, hogy 1975. augusztus 21-én, életüket kockáztatva, egy föld alatti alagúton át Nyugatra disszidálnak. A menekülésük nemcsak fizikai, hanem egyben lelki forradalom is volt.
A Bem Klubból induló út Leslie-t a világ legnagyobb színpadaira és a nemzetközi sikerlisták élére vezette, egészen az amerikai Rock ’n’ Roll Hall of Fame-ig. Mégis, minden dalában ott élnek ma is a gyökerei, barátságai és első zenei élményei.
„Évtizedeken keresztül nem írtam dalszöveget magyaru. Nem azért, mert nem szerettem volna, hanem mert mély, alázatos tisztelettel viseltettem e csodálatos anyanyelv iránt.
Olyan költőkön nőttem fel, mint Radnóti Miklós, Ady Endre, József Attila…, az ő örökségük, szavaik ereje és tisztasága előtt akkora tisztelettel hajoltam meg, hogy tudtam… ilyen ikonok és példaképek mellett az anyanyelvvel sosem szabad tiszteletlenül vagy könnyelműen bánni, különösen, akkor, ha angol és német nyelvi közegben alkotok.Mindig is Demjén, Dusán és Bródy voltak számomra a világszínvonalon túlmutató dalszövegíró példaképek.Ők nem csupán inspiráltak, hanem ők voltak azok is, akik a Találkozások (1997) lemez angolul írt dalait magyarra fordították, szívből, hűen és méltón. Egyedül az „Ahol születtem” szövegét írtam én magam magyarul, az eredeti angol szövegem nyomán ,és ez lett a legszemélyesebb vallomásom.” – Leslie Mandoki.
A világhírű Red Rock Stúdió immár több mint négy évtizede a zenei világ egyik leginspirálóbb alkotóműhelye, ahol a kreatív szabadság valósággá válik, és a műfajok, generációk, valamint kultúrák találkozása új, sosem hallott harmóniákat szül. Ebben a páratlan közegben született meg a Mandoki Soulmates, Leslie Mandoki irányítása alatt, világsztárok és legendák alkotói közössége, akik zenéjükkel hidat emelnek emberek, kultúrák és kontinensek között.
Leslie 1992-ben hívta életre a zenekart, amelyet nemcsak a stílus és a minőség iránti elkötelezettség, hanem a közös eszmék, az alkotás öröme és a megélt érzelmek kötnek össze. A Mandoki Soulmates hangzását olyan kiemelkedő művészek tették felejthetetlenné, mint pl. Ian Anderson, Jack Bruce, Al Di Meola, Bobby Kimball, Greg Lake, Chaka Khan, Steve Lukather, Till Brönner, Randy Brecker, Cory Henry, John Helliwell, Richard Bona… Mindannyian hozzájárultak ahhoz, hogy a zenekar minden fellépése egyedülálló élményt nyújtson. Zenéjük a mély tartalom, az igényesség és a művészi hitelesség szimbóluma.
2024-ben új korszak indult: megjelent az A Memory of Our Future konceptlemez, amely a jelen kihívásait és a közös jövő felelősségét szólaltatja meg. Az album a béke, emberség és európai egység zenei kiáltványa lett, ami világszerte a listák élére vezette őket. A szakma az év albumának választotta, és „a humanizmus himnuszaként” ünnepli.
A zenekart idén hangosan ünnepelték az amerikai Rock and Roll Hall of Fame-ben is, amivel újabb nemzetközi mérföldkőhöz érkeztek. Az A Memory of Our Future album, valamint a Mandoki Soulmates egész eddigi munkássága révén nevük örökre bevésődött a világ zenei történelmébe.
Augusztus 21-én a Budai Várban a szabadságvágy és az összetartozás ünnepe vár: a Mandoki Soulmates koncertje egyszerre jubileum és ajándék minden zeneszerető részére. Leslie bátorságának élő önarcképe, álmai és víziójának sikerei kelnek életre. Ötvenéves zenei útját, örök szabadságvágyát ünnepli a legnagyobb Soulmates-dalokkal, meglepetésekkel és felejthetetlen pillanatokkal.
Mandoki Soulmates – Megakoncert
Augusztus 21, este 7. BUDAPEST, BUDAI VÁR- SZENTHÁROMSÁG TÉR
“EGY RÉGI DALT DÚDOLVA
ITTHON VAGYOK ÚJRA
Fotók: Mandoki Soulmates
