|
|
|
| Előadó: | Addamz |
|---|---|
| Album: | Fekete melódia |
| Megjelenés: | 2004 |
| Hossz: | 4:07 |
| Szövegírók: |
Addamz |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A megszokott környezet fogva tart mint évekkel ezelött
Beszívtam az ópiummal teli levegőt.
És vártam a hatást, egy újabb csíny át a falakon,
Mert utálom, hogy a sok lánc megszorít.
Egy ismerős arc a terem másik oldalán,
Int felém aztán ellép, hiába mondanám neki, hogy várjon...
Az ajtó bezáródik mögötte és a gomolygó füst felhő.
Pedig fölötte újfajta képeket éget a falra,
És ekkor feltűnik végre ő is tőlem balra.
Szemében ott ég még a tűz, mégsem a régi ,
Nézem ahogy ül, és mereven a padot nézi.
Erősnek látszik, de a lelke mélyén fél,
Tudja, hogy gyengül mégis napról napra él.
Olyan törékeny, hogy hirtelen megrémülök én is,
Ezt nem tehetem inkább lépek innen mégis .
Fognám a cuccom de a kezem után nyúl hirtelen,
És azt mondja maradj még egy kicsit kedvesem.
Érzem a hangján, hogy nem őszinte már,
Hogy elmúlt a nagy szerelem ahogy elrepült a nyár.
Ezért biztos vagyok benne, hogy jobb hogyha hátat fordítok,
Próbálok kemény lenni, belül mégis ordítok.
Đe győz az ész az ajtót lassan bezárom,
Kint a szakadó esőben még hátranézek, s látom.
Az alakját az üvegfal mögött,
Ahogy lassan eltűnik egy árnyék az esőben.
Előttem feltűnik, a nyomába indulok talán megmutatja amit keresek,
Közben a cseppek egyre belepik a tereket.
Sikátorokon áthaladunk lassan, elöl az árnyék,
Én meg a nyomában át minden tócsán, falakon, rácsokon,
Néha hátrafordul, de az arcát sose láthatom.
Már órák óta megyünk, csak beljebb egyre beljebb,
Mintha végtelenbe vesznének el a házhegyek.
Đe lejjebb látok valami fényt, talán ez az út vége,
Az árnyék megáll, és azt mondja rám nézve :
Most célba értél, az utadnak itt vége,
Đe már nem figyeltem rá csak a világító fényre.
Állt egy helyben én meg felé mentem,
Mintha álom lenne úgy vett körül engem .
Đe éreztem, hogy valami nem jó,
Láttam magamon, hogy a kellemes érzést elnyomja a fájdalom.
A fény eltűnt én meg az esőbe álltam,
És a szerelem megváltó érzésére vágytam,
Csak egy érintésre, egy őszinte szóra,
Csak ez fordíthatná bennem a rosszat végre jóra.
Đe csak álltam nem jött semmi és én féltem,
Hogy soha nem kapom meg azt amiért éltem.
Leültem egy padra, itt most vége meghalok,
Összefolyt minden de még láttam egy alakot...
Oda jött mellém, és megfogta a kezem,
Éreztem, hogy érzi hogy vívódom idebent.
Đe nem maradt eltűnt és én egyedül ültem,
Kezdett elnyomni az álom mégsem örültem.
Mert tudtam, hogy ezzel mindennek vége ,
Még utoljára felnéztem az égre.
És az esőcseppek ellepték az arcom,
Ez volt a célom, befejezhetem a harcom....
Refr (3x) .:
Mindig harcoltam az életben,
Đe mostmár végre vége.
Tudom, hogy hibáztam
Đe az útról sohase tértem le.
Minden tettemet valami büntetés követte,
És a fájdalom az életemet lassan tönkre tehette.
Új videóklip emeli ki a csodálatos hangú Peter Srámek egyik legmerészebb és talán legfülbemászóbb dalát új lemezéről, mely az előadó szingli időszakáról szól és egyúttal női rajongótáborának hódol. A MAHASZ toplista élén nyitott idén, a 13. héten és azóta is a toplistán szerepel Srámek szintugró lemeze, a ’Törékeny’ című, mely az első a nagysikerű, Fonogram-díjas ’A Király’ filmzenei albuma óta.
A korongról már ismerős lehet néhány korábban megjelent single, és egy eddig hivatalosan kiadatlan, idén 40 éves Zámbó Jimmy-szám új változatát is megtaláljuk rajta „Ne várj” címmel. A mostani fókusz pedig a populáris „Lányok”, amely nem csupán egy üdítő zenei kikacsintás, de egyenesen a női szívek közepébe céloz.
A „Lányok”, mely szövegének egésze női nevekből áll, és Péter nem titkolt célja, hogy ha a rajongói meghallják a sajátjukat, még inkább magukénak érezzék a dalt.
„Nekem a mindenem ez az ünnep. A közönségem 99,9% nőkből áll. Én a nők nélkül, eleve az édesanyám nélkül senki lennék. Nagyon fontos szerepet játszanak az életemben. Ennél jobban nem tudja egy énekes meghálálni és visszaadni azt a szeretetet, amit kap.” – mondta az előadó, aki egyúttal a párválasztás útvesztőit énekli meg ebben az igazán üdítő nyári felvételben.
A szlovák gyökerű művész hűséges maradt dalszerző-szövegírói párosához, azaz Csicsák Norbihoz és Joós Pistihez, sőt ezúttal maga is részt vett a dalírás folyamatában.
Fotó: Peter Srámek
