|
|
|
Enyém volt a szíved,
de eldobtad már régen.
Azóta hideg minden éjjel,
ha az öreg Hold felkel.
Színtelen az élet,
meghalt benned minden,
de várok rád míg élek én,
mert szívemben még van remény.
Refr:
Te vagy, akire bízhatnám az életem.
Te vagy az, aki megbocsát, ha vétkezem.
Te vagy, akire mindig vágytam,
akit szívemből úgy imádtam,
te vagy az, aki nem adna semmiért.
Te vagy, akire mindig a szív azúrt ragaszt.
Te vagy, az aki könnyekbő mosolyt fakaszt.
Te vagy, akire mindig vágytam,
akit szívemből úgy imádtam,
te vagy az, aki nem adna semmiért.
Enyém volt a szíved,
de eldobtad már régen.
Azóta hideg minden éjjel,
ha az öreg Hold felkel.
Színtelen az élet,
meghalt benned minden,
de várok rád míg élek én,
mert szívemben még van remény.
Te vagy, akire bízhatnám az életem.
Te vagy az, aki megbocsát, ha vétkezem.
Te vagy, akire mindig vágytam,
akit szívemből úgy imádtam,
te vagy az, aki nem adna semmiért.
Te vagy, akire mindig a szív azúrt ragaszt.
Te vagy, az aki könnyekbő mosolyt fakaszt.
Te vagy, akire mindig vágytam,
akit szívemből úgy imádtam,
te vagy az, aki nem adna semmiért.
