|
|
|
| Előadó: | Vidám Barakk |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A jóra lenne érdemes,
ha megmondanád, hogy mit jelent
a másnak, aki nem hasonló hozzád?
(Mert) csak úgy jó nincs és ég veled,
ha megpróbálod a most-jelent
felfejteni, mielőtt kibogoznád.
Ha akarsz ilyet, tiszta lappal,
egy késztetésnyi gondolattal
vágj neki és a sors észt oszt tán?
De ha így sem ér bea mai hajó
és ?érzed- lassul a neuron,
késztesd magad valami másra
és hagyd ezt abba félúton.
És egyél inkább sok zabot,
ha az halál biztos újat hoz
NEKED!
Csak ne pletykálj és ne fecsegj
És hülyeséggel ne hencegj,
Mert FÖLÖSLEGES!
(és ha) Akarnál tényleg ilyet
hát öld két kanál vízbe
a KÉSZTETÉSEDET!
Mert a késztetés a jó-
ra is használható.
És használd magad helyett a tested
Ne engedd magadba folyni, ami nem a tied
Mert megronthatják a próféták és
Hazudhatnak neked a némák
Ha pórusaid gyakran szellőzteted
(mert) Csukj be néha mindent kicsit
és megerősödnek a vonásaid
Akkor is ha ez nem látszik rajtad?
De az nem lényeg! Nem!
Nem az a lényeges!
Hanem akármi vagy ? lehetsz szar is
A vonásaid a sajátjaid
És magadat soha ne cseréld el!
És ha béna vagy és fogad alig
Légy öngyilkos, de nézz magadig
Már (legalább) egyszer!
Gnóthi szeauton!
Gnóthi szeauton!
Gnóthi szeauton!
Gnóthi szeauton!
Így: ?Az optimizmus betegség
a szomorúság jó?
Reggel nyolckor véres
szemmel más nem mondható
De ha megtanulnánk
koncentrálni, idegeink
állapota lehetne,
mint zsigereink
Hát ébren álmodj kis ideig,
ha már ébren élni nem tudsz
Hátha egy lila játékmackóban
magaddal összefutsz
A közös érdeklődés összehoz
Így felmehettek egymás barátaihoz
De ?Jól megvagyunk és nem kell több?
- új nézetre váltasz
Egy fehér könyvben megtalálod
mindenre a választ
104 jó nagy A/4-es lap ? polcomon a helye
kiadatlan, az élet írta, nem olvashatsz bele
Ha odafigyelsz, neked is lesz
lehet, hogy még 110 is,
de addig meg kell tanulnod
életül elszámolni száztízig
A könyvnek mindig más a címe,
ha elérsz egy új észlelést
A fontossági sorrend miatt
az enyémé most késztetés
És ha nem kell már a könyv,
jó éjszakát!
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
