|
|
|
| Előadó: | Téveszme |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Nagy Viktor |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Este van...nem tudom, hány óra
Nem nézem az időt már régóta
Nem veszem fel a ritmust,
Amit a világ diktál
Este van...térjetek nyugovóra,
Én még nem hajtom a fejem álomra,
Nem veszem fel a ritmust,
Amit a testem diktál
Itt vagyok
Fogolyként az anyagba zárva,
A meghibbanás szélén állva
Nem hallom már a tényeket
És kiengedem a fékeket,
A szakadék mélye felé szállva
Érzem, semmit nem hagyok hátra,
Felidézem a képeket,
De mégsem értem a lényeget!
Mikor műanyag, fehér szárnyakkal szálltam,
Minden naptól jobbat vártam,
De sejtettem, hogy valamit kell majd tennem,
Ám egész addig tévhitben éltem,
Tudod, nem is igazán féltem
Attól, hogy valami meghal bennem
De most ledőlt álmaim fellegvára,
Mert ez a tisztán látás ára,
Azóta minden percben tűröm,
Hogy kínozzon ez a legfőbb bűnöm,
Sötét ködlepel száll a szobámra,
De gondolni sem merek a halálra,
Nem szabad elmenekülnöm,
Itt kell tovább a seggemen ülnöm!
Mikor körülnéztem és mindent láttam
És a látványtól már majdnem hánytam,
Tudtam, hogy valamit kéne tennem,
Majd megfordultam és magamra néztem,
Tudod egyre jobban éreztem,
Azt hogy valami meghalt bennem
Nem hinném, hogy sokat vártam,
Mert semmi egyébre nem vágytam,
Csak tudjam, hogy mit kéne tennem,
Megértő fülekre nem találtam,
Talán mégis túl sokat vártam
Ahhoz, hogy valami meghaljon bennem
A gondok egyre nyúznak,
A birkák vissza húznak,
Mocskos hasznot húznak könnyeimből
A gondok egyre nyúznak,
A birkák visszahúznak
És szívogatják a vért az ereimből
A gondok egyre nyúznak,
A birkák vissza húznak,
Mocskos hasznot húznak könnyeimből
A gondok egyre nyúznak,
A birkák visszahúznak
És szívogatják a vért az ereimből
Mikor szürke házfalak között jártam
És akit kerestem, nem találtam,
Fogalmam sem volt, hogy mit kéne tennem,
Erőtlenül a földre rogytam,
Reményeimből már kifogytam,
És akkor, valami meghalt bennem
Este van...nem tudom hány óra
Nem nézem az időt már régóta...
Sikeres showcase-nappal indult, majd változatos kanyarokkal, katartikus pillanatokkal és felfedezésekkel folytatódott a Bartók Tavasz keretében megrendezett Ritmo.
Ígéretéhez híven élményekben gazdag, globális merítést adott a 2024-es Budapest Ritmo háromnapos zenei utazása április 11-13. között. Gérald Toto varázslatos afro–francia sanzonjai, Gaye Su Akyol galaktikus karizmája, a BCUC által vezényelt transzszeánsz és a Puuluup felszabadult folkja ejtette rabul a közönséget.
Boldog arcok, a tavaszi estén teraszon pihegő közönség, networképítő nemzetközi szakemberek töltötték meg az Akvárium Klubot a Ritmo két fő koncert napján. A „felfedezések fesztiválja” szinte mindent felvonultatott, amit a műfajtól elvárhatunk: elmélyült pillanatokat, távoli kultúrák üzenetét és önfeledt bulit.
Gérald Toto
A hazai közönség imádta Gaye Su Akyol anatóliai pszichedéliáját, a BCUC afrofuturista őrületét, Gérald Toto simogató hangját és stílusát, vagy a Duckshell és Luca Bassanese közreműködését a Bella ciao erejéig. Az Erzsébet téren a legfiatalabb korosztály is kitáncolhatta magát a Duckshell és a Hét Hat Club ingyenes koncertjein. A Puuluup megnevettette és megtáncoltatta a hallgatóságot, míg a Romano Drom Terne Čhavéval közösen adott jubileumi koncertje ünnepi hangulatban telt. Az időjárás is kedvezett a fesztivál hangulatának, amihez tökéletes aláfestést adott Cyborg Templar és Tibsā az Akvárium teraszán.
A showcase-napon a hagyományos népzenétől a dark folkon át az elektronikus fúzióig vonultak fel térségünk zenei dialektusai.
Minden produkció telt házzal ment a Szimpla Kertben, a fellépések hatására több meghívást kaptak a zenekarok, ami a Ritmo egyik kiemelt törekvése. Sikerrel, az eddigi legmagasabb részvétellel zárult a Ritmo szakmai programja is a Magyar Zene Házában. Chris Eckmann, a ljubljanai székhelyű Glitterbeat kiadó alapítója kapta idén a Budapest Ritmo Díjat és az azzal járó egyedi bakelit lemezt, amelyet Weyer Balázs, a Hangvető programigazgatója adott át. A filmprogram idei különlegessége, Vincent Moon és a Dalinda közös alkotása erős szakmai visszhangot keltett.
A világzenei fesztivál idén is hozta, amitől jellegzetes és különleges ez a programsorozatot: nemzetközi szakemberektől az olasz költő-aktivistán át a dél-afrikai punk kollektíváig és a kíváncsi közönségig, mindenki találkozott a Ritmo sajátos erőterében.
Fotók: Pesthy Márton
