


| Előadó: | Zanzibar |
|---|---|
| Album: | Ugyanaz vagyok |
| Megjelenés: | 2002 |
| Hossz: | 5:14 |
| Szövegírók: |
Nagy Gábor (Gabszi) |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | EMI |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Egy délután minden árnyék már csupán
A szürke fényben egy ház oldalán
A neved látom, mintha sejteném mi vár
Eszembe jutsz, sok mindent érzek
Az arcod látom, s tudom, már nem félek
A mámor fáj, mintha sejteném, mi vár
Csak egy napot akartam nélküled
Egy órát, semmi mást
Miért kell, hogy minden percben
Újra rám találj?
Csak egy napot akartam nélküled
De minden tervem eltemetted
Csak egy napot akartam
Egy órát, semmi mást
Csak egy napot akartam nélküled
De minden tervem eltemetted
Csak egy napot akartam
Egy órát, semmi mást
Egy rémálom egy idegen utcán
A századik őszinte vallomás
Ne felejts sírni, mutasd meg, ha fáj
Elmerengve hallgatlak némán
Csak röviden, kérlek, mert valaki vár
Úgysem értem, muszáj, hogy kiabálj
Csak egy napot akartam nélküled
Egy órát, semmi mást
Miért kell, hogy minden percben
Újra rám találj?
Csak egy napot akartam nélküled
De minden tervem eltemetted
Csak egy napot akartam
Egy órát, semmi mást
Csak egy napot akartam nélküled
De minden tervem eltemetted
Csak egy napot akartam
Egy órát, semmi mást
Csak egy napot akartam nélküled
Egy órát, semmi mást
Miért kell, hogy minden percben
Újra rám találj?
Csak egy napot akartam nélküled
De minden tervem eltemetted
Csak egy napot akartam
Egy órát, semmi mást
Csak egy napot akartam nélküled
De minden tervem eltemetted
Csak egy napot akartam
Egy órát, semmi mást
Csak egy napot akartam nélküled
De minden tervem eltemetted
Csak egy napot akartam
Egy órát, semmi mást
Csak egy napot akartam nélküled
De minden tervem eltemetted
Csak egy napot akartam
Egy órát, semmi mást



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.