|
|
|
| Előadó: | Mes |
|---|---|
| Album: | Elárulnak szemeim |
| Megjelenés: | 2005 |
| Hossz: | 4:56 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refrén:
"Minden érzés más, minden ember változik,
valami örök és valami csak távozik.
Valami szép, olykor megható,
a lélek szava mi felmutatható.
Azt hittem megtettem mindent,
mégsem érzem az élet örömeit itt bent a szívben!
Mit minden nap fájlalok,
tudod csak kérned kell és megkapod."
"Hogy törhesd aztán ezer szilánkra,
én látok még szépet a világban,
hol mindketten sötét napokat élünk,
csak pofonokat adott az élet nekünk.
De kár megállnod tudod tovább mehetünk,
Hiszen együtt, boldogok lehetünk,
Hiszen együtt, mindent megtehetünk,
Hiszen együtt, mindent megtettünk.
Tudom hogy élek, tudod hogy félek,
hogy elveszítelek téged,
mégsem érted hogy szeretlek,
mégis mondod hogy túlzásokba esek,
hogy bántanál mert te úgy szeretsz,
kérlek értsd meg nem érdekel a fájdalom
érted megszokom, megszököm
a gondok elől és neked mondom
kérlek védj meg mert elveszek a világban
kérlek óvj meg mert meghalok a világban."
Refrén:
"Minden érzés más minden ember változik,
valami örök és valami csak távozik.
Valami szép, olykor megható,
a lélek szava mi felmutatható,
Azt hittem megtettem mindent,
mégsem érzem az élet örömeit itt bent a szívben!
Mit minden nap fájlalok,
tudod csak kérned kell és megkapod."
Refrén:
"Minden érzés más minden ember változik,
valami örök és valami csak távozik.
Valami szép, olykor megható,
a lélek szava mi felmutatható.
Azt hittem megtettem mindent,
mégsem érzem az élet örömeit itt bent a szívben!
Mit minden nap fájlalok,
tudod csak kérned kell és megkapod."
"Minden mire vártam egy képben megláttam,
majd álmaimban, angyalként szálltam.
Kéz a kézben, forró lázban,
a fényed melegített hogyha fáztam.
Kaptam valamit, kérlek ne vedd el!
Hiányzol nekem, kérlek ne menj el!
Az egyetlen dolog az életemben,
mi biztos kell nekem, az te vagy nekem!
Te vagy a levegő, mi nélkül nem élek,
te vagy a biztonság, melletted nem félek!
Mondani bármit vagy tenni mit szeretek,
tudom mondtad nem érzed, hogy szeretlek!
De így van, csak hinned kellene bennem!
Szeretni fájdalom után én is mertem.
A szemedbe néztem és láttam a szépet,
a szemed be hunytad és éreztem a véget.
De én megteszek bármit csak légy velem kérlek,
mert nélküled szürkének látom a kék eget,
nélküled nem láthatom a lényeget!
Míg nem voltál, nem ismertem a szerelmet,
míg nem voltál, megvetettem az életet,
hogy maradsz az egyetlen mit remélhetek,
hogy elmész, mitől félhetek,
hogy elmész, mert nélküled nem élhetek!"
Refrén X 4
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
