|
|
|
| Előadó: | Mes |
|---|---|
| Album: | Elárulnak szemeim |
| Megjelenés: | 2005 |
| Hossz: | 4:31 |
| Szövegírók: |
Mes |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Kinézek, szürke tájakat látok,
Magamba tekintek, gonosszá válok,
Én sem járok sokkal jobban,
Mint te barátom, ki benn állsz a sorban.
Én a kesztyűt, hidd el, felveszem,
Amit kell, azt biztos megteszem.
A belső értékeket előtérbe helyezem,
És ha azt mondják vesztettem, a ’májkomat’ leteszem.
Nézek magamra, egy hús-vér ember,
Aki bátor, most szólni nem mer,
Penge szorul nyakamhoz, elnyomja a hangomat,
Pedig most béke van, senki sem oltogat.
Depresszív állapot mi okozza a gondokat,
Nagyon rossz a helyzet, mégis mindenki bólogat.
Csatár vagyok, nem hagyom ki a gólokat.
Nem bírom tovább, de várják tőlem a legjobbat.
Bohóc vagyok,könnyem mossa sminkemet,
Kinek súlya kezén, mégis könnyen integet,
Szomorú az arca, de te boldognak láthatod,
Talán nincs is, ami elűzi a bánatod.
Csak várhatod a megváltást a jövőben,
Majd láthatod a gyerekeid szemében,
Kiktől óvtad őket, ők meg azokká váltak.
Neked ők a legszebbek és azok is maradnak.
Refrén:
Egy emlék tőlem vagy inkább rólam,
Mi történt, nem kell, hogy mondjam.
Nem kell, mert elárulnak szemeim,
Tudod jól, őszinték a szavaim.
Egy emlék tőlem vagy inkább rólam,
Mi történt, nem kell, hogy mondjam.
Nem kell, mert elárulnak szemeim,
Tudod jól, őszinték a szavaim.
Miközben énem egy darabját,kishúgom karomban tartom,
Kis arcát puszilom, szeretettel szorítom,
Elgondolkozok azon,jóváteszek mindent,majd ezen dolgozom,
És más lesz minden.Talán tévedek
És ugyanúgy holtak hajnalára ébredek.
De nem! Azt majd biztos nem hagyom,
S egy váratlan alkonyon átváltozom,
Bárányból farkas, hogy megvédjem a családom,
Ki tudja, mit elítélek, azt majd jónak látom.
És egyszerű mosollyal vágom el a torkom,
Ha nem bírom majd tovább, és azt mondom, feladom.
De nem! Az meg biztos nem én lennék,
Ha agyam is akarná, kezeim nem engednék,
Hogy életem, mit szerettem, saját magam elvegyem
Nem tehetem!Neved hűen kell őriznem.
De nem mondtam soha, hogy túlélem,
Remélem, nem várod el tőlem,
Hogy ezt a világot megértsem,
Mert nem értem és soha nem is fogom.
Lehet, képes vagyok rá, csak nem is akarom.
Refrén:
Egy emlék tőlem vagy inkább rólam,
Mi történt, nem kell, hogy mondjam.
Nem kell, mert elárulnak szemeim,
Tudod jól, őszinték a szavaim.
Egy emlék tőlem vagy inkább rólam,
Mi történt, nem kell, hogy mondjam.
Nem kell, mert elárulnak szemeim,
Tudod jól, őszinték a szavaim.
Egy emlék tőlem vagy inkább rólam,
Mi történt, nem kell, hogy mondjam.
Nem kell, mert elárulnak szemeim,
Tudod jól, őszinték a szavaim.
Egy emlék tőlem vagy inkább rólam,
Mi történt, nem kell, hogy mondjam.
Nem kell, mert elárulnak szemeim,
Tudod jól, őszinték a szavaim.
Egy emlék tőlem vagy inkább rólam,
Mi történt, nem kell, hogy mondjam.
Nem kell, mert elárulnak szemeim,
Tudod jól, őszinték a szavaim.
Egy emlék tőlem vagy inkább rólam,
Mi történt, nem kell, hogy mondjam.
Nem kell, mert elárulnak szemeim,
Tudod jól, őszinték a szavaim.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
