|
|
|
| Előadó: | Brigantik |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
DooLeeGee Titus Cassius |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
/Titus Cassius/
Pigment-hiányos szívvel vegetáló emberek
hosszú sorában fuldokolva,
Döntsd el Albínó, hogy ki lépsz-e,
Hogy leszel-e végre egy színes élet színésze?
Az élet egy moslék dolog, de mégis széles,
És mindenki félhet, hogy a kelleténél majd korábban végez.
Hát fedezze fel önnön poklát és mennyországát,
Ki mindezidáig csak húzta a gályát és befogta a száját,
Mert a világ egy tükör, kívül és belül,
És tudatlanul nem nézhetsz bele,
Mert a tükör által homályos a tudatlan szeme.
Térj vissza és mutasd meg,
Hogy a mocskon kívül még mi vár ránk!
Légy a kutya, aki meglátta a szivárványt!
Refrén - 2x ( Kórus )
A szíve fehér
- Színekről nem beszél.
Tán most célhoz ér
- Az Albino visszatér
/DooLeeGee/
Az Albínó visszatér, vakító hófehér,
A szeme tiszta vér, semmit sem hisz csak él.
Soha sem volt senkije, a fájdalom szülte.
El kellett mennie, a bánat elküldte.
Bármit is tettek vele, ő mindig csak tűrte.
Így lett az élete egyre jobban szürke.
Most változás a cél, maga elé tűzte:
Az ökle legyen acél, a mozgása fürge.
Jéghideg vízzel edzette testét,
Keserű szájízzel várt minden estét.
Sosem volt társa, de nem volt egyedül se,
És egyszer, hogy lássa, valóban felkészült-e,
Berakta két kezét a lángoló tűzbe.
Szívéből a szemét a tátongó űrbe szóródott szerte szét,
Ő meg csak tűrte, mert láncait tépte szét a tűz mellett ülve.
Refrén 2x
/Trükkös Feliks/
Cassius style-ja, Zafír komponálja,
Lazy G, DooLeeGee, Feliks megpróbálja
Kiszínesíteni az életet, de belátom, ez így nem mehet,
Mert minden titkát féltve őrzi a színesítő szerkezet.
Hova nézzek, hova menjek?
Az Albínó visszatér és nem jön az ihlet.
Szürkék a színek, mint egy régi filmen,
Ahogy megyek az utcán nem olyan, mint régen.
Hatalmasok játékszere, marionett bábok vagyunk,
A napsütésben is csak esőt kapunk,
Ezért lopunk, csalunk. Kipusztult a szívünk,
Hogy emberek legyünk nem mondták nekünk.
Hova visz az élet, hova visz a táj?
A nyár is olyan, mintha tél lenne már.
A színtelen sorsnak Albínó a neve,
Újra eljött és jéghideg a keze.
Refrén 2x
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
