|
|
|
| Előadó: | Brigantik |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
DooLeeGee Titus Cassius |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
/Lazy G/
Mindenki itt van, ez az utolsó vacsora.
Halott városba taszított Jehova.
Búcsúzik tőlem az elveszett világ.
Búcsúzik tőlem valamennyi barát.
Volt önzetlen hűség, árulás, bánat,
De bántó szó nem hagyja el a számat.
Mindaz, amit kaptam, egy nagy hazugság.
Rosszul pörögtek ki nekem a kockák.
Elköszön a züllött vendég.
Már nincsen bennem ártó szándék.
A vérembe van kódolva az ítélet.
El kell mennem, és vissza soha nem térek.
Volt idő, mikor maradtam volna,
Hogy beállhassak közétek a sorba.
Itt volt minden, amire csak vágytam,
De már nem vagyok a régi, és a házam sem a házam.
Refrén:
Ismerd fel a tömegben az arcom!
A tenyeredből eszem, a lábaidnál alszom.
Kidobott a falka, nem szeret a szuka.
Búcsúzik a Nekropolisz fia.
/Lazy G/
Létezik-e élet a halálunk előtt?
A válaszhoz már senki nem ad erőt.
Megbékélni most már nem is akarok.
Én leszek majd a kitagadott fiatok,
Ki tékozol, és vissza soha nem tér.
A hűtlenségért megbocsátást nem kér,
Csak egy lehetőséget még ebben az életben;
Bizonyítékot, hogy valamikor léteztem.
Bűnös vagyok, fekete a lelkem.
Nem maradt már hitem, talán el is vesztem.
Hiába futok, nem juthatok sehova.
Halott városba taszított Jehova.
De én játszom, amíg csak játszani tudok.
Fogadj el olyannak, amilyen vagyok.
Indulnom kell, nem maradok veled.
Számomra már idegen a terep.
Refrén
/DooLeeGee/
Igen, itt van Miskolc, mindig is itt volt.
Olyan ez az országban, mint egy kispolc.
Mert beletuszkolnak mindenféle szemetet,
Minden gondot, bajt az emberek.
Itt van Doo Lee Gee, elmond sok-sok dolgot.
Megvilágít nektek néhány homályos foltot.
Na már most: a város piszkos és sáros
Gettókkal határos. De nem is ez a káros.
Inkább az a kár, hogy leállt a Vasgyár,
Mert a jó munkásember a jó munkára vár,
De azt már nem talál, és bizony nagy az ár,
Mit megfizettünk azért, hogy bezárt a bazár.
Ha úgy érzed: vége, leterülsz a földre,
Mert belekerülsz az ördögi körbe.
Meg vagy törve, meg vagy gyötörve.
Nem tudsz belenézni többé a tükörbe.
Refrén
/Titus Cassius/
Én vagyok a búcsú, én vagyok a feledés.
Fájdalom a halál, és fájdalom a születés.
A házfalakra löketem a szövegem.
Eltűnök innen, nem látsz többet, öregem.
Megszoktam már, de néha kicsit fáj még,
Hogy az emberek között én vagyok az árnyék.
Aki a bűnben fogant, és nem kapott, csak keveset,
És elvállalta a megbélyegzett szerepet.
Mert rossz voltam mindig, az utcák kölyke.
Aki egy utat járt csak körbe és körbe.
Tévedés volt a világgal a harcom.
Feladok mindent, el kell innen húznom.
Aki testvérem volt, most már csak egy idegen,
Mert átok ül a szívemen, és nem létezik kegyelem,
Mert elfogyott a türelem, s itt már nincsen hitelem.
Ismeretlen katona: ez volt itt a szerepem.
Refrén
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
