|
|
|
Gyöngyike azt hiszem, szebb volt, mint én
Remegve kísértem, reménykedvén
Gyöngyike szerény lány, és volt egy terve
Húsvétkor megmondta: nem vagyok benne
Ő ütött akkor lyukat a szívemre
Nem mondtam neki, s ő észre sem vette
Csak nézem az ágyban egy téli reggel
Lyukas vagyok immár, lyukas vagyok, ember!
Én vagyok tehát a lyukas ember
Nagy munkát végzek aprócska kedvvel
Nappalom setét, éjszakám lyukas
Ebben egy szerény lány volt a ludas!
Aki még most is egyetemre jár
Nem lát már engem, elnyelt a gyár
Olajos gépek közt ébredek reggel
Lyukas vagyok immár, lyukas vagyok, ember!
Gyűlnek a csikkek, lámpám megremeg
Szakadozott kártya lapul a gép megett
Fájdalmas múltamra emlékezem
Míg összekulcsolom zsíros kezem
Van, hogy én vagyok néha a mester
Az igazgató, vagy egy jó híres ember!
Adventi ajándék Nektek!
