|
|
|
| Előadó: | Deniz |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
verse 1.
Hiába löknek el a terveimtől még mindig tervezek
új vizeken evezek ismerős lányokkal szemezek
nem feleséget keresek csak szeretek
szeretnék egyszerűen élni nézni a világ dolgait
minőségi piát inni a világ terheit a hátamon könnyedén vinni
a varos föllött repülni elemnni messzire ahol siker nem a bukástól lapul egy cenitre
ahol a lányok a szövegbe hisznek nem a mercibe
mennyire egyszerű lenne de nagyszerű
szerektől bódult agyam fantáziám mezején megtorpant
kispárnám sarkain cikázó élmények hadai rég megkopott emlékeim korona tanúi
van még mit tanulni de láttam már épp eleget
szeretnék egy másik szerepet ahol nem vénásan kapom meg a szereket
ahol a csajom sem untat
poharam most megtelt nem félig üres maradt
Refrén:
szeretném egyszer még meglátni a reményt
szeretném mégegyszer fogni egy lány kezét
szeretném egyszer még bizton tudni azt
hogy megtelt a poharam vagy félig üres maradt
Verse 2.
Deniz a srác aki a mikrofonba reppel
amíg a te haverod teker, az enyém inkább vedel
ilyen vagyok mit tegyek
ha meghalok majd 30 évesen magamtól megyek el
vagy elvisznek az angyalok
lehet ez közhely, de nem ez a para
hanem, hogy nincs a reppből autóm, se opel se lada
csak 1 beat ami kemény, meg pár rím ami laza
mert engem inkább ez vág haza mint a kokain
bár én is megcsúszok pár boron, egrin meg tokajin
a plafonomat nézve gondolkodom a világ dolgain
mer engem ez ami nagyobbá tesz nem pedig a szteroid
meggyilkol az alkohol a nikotin
minden amit látok amit láttam, csak képzelet és álom
ahol összefut a siker a hírnév, és a barátság egy szálon
ami összeköt téged és engem, minket és őket velük
hogy végre ne csak gagyit láthasson a szemünk
Refrén:
szeretném egyszer még meglátni a reményt
szeretném mégegyszer fogni egy lány kezét
szeretném egyszer még bizton tudni azt
hogy megtelt a poharam vagy félig üres maradt
Verse 3.
egszer szeretném ha úgy írhatnék zenét
hogy egy hét után nem unod meg h nem az internetről töltöd le
hanem a boltból veszed meg
szeretnék egy társat aki nem vág át
szeretnék egy közönséget akik érzik a soraim súlyát
szeretném ha örökké tartana minden hogy örökké doboghasson a szívem
h ne az álmok tengerén éljem a létem
hogyha nyújtom a kezem te is nyújtanád
hogy napsütésre keljek fel minden délután
hogy érezzem h fontos h közetetk élek
szeretném ha lenne egy lány akivel majd oltár elé lépek
a soha nem látott rokonokról a tárcámba egy képet
szeretném ha nem kéne félnem a haláltól
pár sort szeretnék egy halhatatlan dalából
hogy ne keljen félnem a haláltól
hogy legyen rólam emlék ami örökre itt marad
a poharam most megtelt vagy félig üres maradt
Refrén:
szeretném egyszer még meglátni a reményt
szeretném mégegyszer fogni egy lány kezét
szeretném egyszer még bizton tudni azt
hogy megtelt a poharam vagy félig üres maradt
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
