|
|
|
ISTVÁN:
Óh jó Uram, Jézus mondá: kardtól vész, ki karddal él,
De két tűz között válaszúton békét csak bolond remél.
Mondd, mennyit ér az ember, ha bűntelen, de gyenge!
Mondd, mennyit ér, ha készül véres győzelemre
Óh jó Uram nem tudom már, hűséges kihez legyek.
Törvényedre sújt le kardom, ha ölnöm kell, hogy védjelek.
Mondd, mennyit ér az ember, ha bűntelen, de gyenge!
Mondd, mennyit ér, ha készül véres győzelemre
Oly távol vagy tőlem, és mégis közel,
Nem érthetlek téged s nem érhetlek el.
Oly távol vagy tőlem és mégis közel,
Te hallgatsz, s én érzem a szívem felel.
ISTVÁN (RÉKA) EGYÜTT:
Óh jó uram, tőled kaptam a lelkem és a helyzetem.
(Édes uram, óh nézz le reám!)
Ellenségeim állnak mellém, s népem támad ellenem.
(Nyíló virág kerted alján.)
Mondd, mennyit ér az ember, ha bűntelen, de gyenge!
(Szívem szakad, ha rád gondolok,)
Mondd, mennyit ér, ha készül véres győzelemre
(Nélküled már elhervadok.)
KETTEN:
Oly távol vagy tőlem, és mégis közel,
Nem érthetlek téged s nem érhetlek el.
Oly távol vagy tőlem, és mégis közel,
Te hallgatsz, s én érzem a szívem felel.
RÉKA:
Édes uram, óh nézz le reám!
Nyíló virág kerted alján.
Szívem szakad, ha rád gondolok,
Nélküled már elhervadok.
