|
|
|
Nézz szét! Az élet egy helyben áll.
Látszólag úgy rohangál minden, mintha már az ég várná rég,
Hogy jöjjön el az óra! S szólt már volna, hogy menni kell!
Észrevétlenül nőtt az űr belül.
Érezzük rég, hogy nem jó ez így... Nincs már "Csak Te + Én"!
Refr:
Ölelj úgy, mint még senki sem.
A karomba zárva ma megpihen a kis szíved, és a nagyvilág.
Ma csendet hozhat az éj.
Ölelj úgy, mint még senki sem.
Ha nem mondasz semmit, talán elhiszem,
hogy a földkerekségen nem számít más, csak TE + ÉN!
Rég nem ígér holnapot egy árva perc sem, mit ketten élünk át.
A békesség - mondd - eddig hol lakott? Merre járt?
Észvesztő helyzetekből volt ki tudja hány!?
Te nem figyeltél Rám, és Én nem figyeltem Rád!
Tudjuk már rég, hogy nem jó ez így!
Nincs már "Csak Te + Én"!
Refr:
Ölelj úgy, mint még senki sem.
A karomba zárva ma megpihen a kis szíved, és a nagyvilág.
Ma csendet hozhat az éj.
Ölelj úgy, mint még senki sem.
Ha nem mondasz semmit, talán elhiszem,
hogy a földkerekségen nem számít más, csak TE + ÉN!
