|
|
|
| Előadó: | Kaszás Attila |
|---|---|
| Album: | Tomboló Hold |
| Megjelenés: | 1998 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kaszás Attila |
|
Gerendás Péter |
|
| Kiadó: | BMG |
| Stílus: | pop, pop rock |
| Címkék: | Keressük! |
Cserepes szájú, nézd az ég,
kiszáradt az ajka.
Repedezett arcán mind a kék,
megfáradt szemem csüng rajta.
Nem kell, hogy olyan messze néz,
a kékség nagyon messze még,
lehet, én vagyok túl közel,
lehet, nem éget úgy tüzem.
Lehet, hogy lentről látjuk másként,
lehet, minden összeforr,
ott az égi messzeségben,
hol a kékség átkarol.
Lehet, hogy szánalmasan fáj még,
az hogy nincs mi átölel,
s az a végtelen nagy kékség
nem enged még közel.
Tapogasd újra a földet,
morzsolt rögöt vigye a szél!
Ujjaid közt aranypermet,
bármerre sodródik, földet ér.
Most fejünk lehajtva így jó,
fölöttünk megszűnt már az ég,
csak befelé szabad nézzünk,
mert elcsábít újra a kék.
Lehet, hogy lentről látjuk másként,
lehet, minden összeforr,
ott az égi messzeségben,
hol a kékség átkarol.
Lehet, hogy szánalmasan fáj még,
az hogy nincs mi átölel,
s az a végtelen nagy kékség
nem enged még közel.
Lehet, de nem szabad,
hogy a percet elszalaszd,
mikor minden eléd tárul,
s a kékség összezárul.
És még mindig itt vagyok,
újra meleget adhatok,
nincs távol és közel,
a kékség együtt visz el.
Lehet, hogy lentről látjuk másként,
lehet, minden összeforr,
ott az égi messzeségben,
hol a kékség átkarol.
Lehet, hogy szánalmasan fáj még,
az hogy nincs mi átölel,
s az a végtelen nagy kékség
nem enged még közel.
Lehet, hogy lentről látjuk másként,
lehet, minden összeforr,
ott az égi messzeségben,
hol a kékség átkarol.
Lehet, hogy szánalmasan fáj még,
az hogy nincs mi átölel,
s az a végtelen nagy kékség
nem enged még közel.
Tapogasd újra a földet,
morzsolt rögöt vigye a szél...
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
