|
|
|
| Előadó: | Irigy Hónaljmirigy |
|---|---|
| Album: | Retro Klub |
| Megjelenés: | 2005 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Sipos Péter Sipos Tamás |
|
Presser Gábor |
|
| Kiadó: | CLS |
| Stílus: | Rock paródia |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
Amíg te hokiztál a téren,
Én álmodtam, hogy lesz egy rockbandám,
Rádiómat hangolva a stílust kerestem,
S a Rolling Stones-ot majdnem levettem.
Még tizenöt sem voltam,
S megőrültem már a csajokért,
Rájöttem csak úgy lehet majd nagyon sok macám,
Ha sztár leszek az élet színpadán.
Így végül összeállt a mozdony, (mozdony)
És jegyet vett a tisztelt publikum,
Bár Pély Barna nem volt, mikor mi már tanultunk,
De Ő szerinte semmit nem tudunk.
Refr.
A Pici az agy, mert ő játszik a zongorán,
De a hangszerünket mi sem nyertük tombolán,
És ha néha-néha zsűritag leszek,
Egy Megasztárt még felfedezhetek.
Egy artistát a zenekarba hoztam,
Mert karácsonykor kell a generál,
Egy vígszínházi padlás vagy egy képzelt fesztivál,
Mindenki egy Presser dalra vár.
Nyugaton én voltam a csóró, (a csóró)
Keleten meg menő rockzenész,
Köszörülte torkát Pici, attól ilyen jó,
Dörmög, mint egy szétrepedt fazék.
Ouoo.
Csapjunk a húrok közé srácok,
A gitárból a dó-ré-mi-fá sír,
Nagy utazás közben csak a hangot kerestem,
Egy tucat filmhez zenét szereztem.
A Geszti elhívott repülni, (repülni)
És nem adtuk fel velük sem soha,
Megfújtam a szaxofont, de basszus szerettem,
Doktor bohóc Somló lehettem.
Refr.
A Pici az agy, mert ő játszik a zongorán,
De a hangszerünket mi sem nyertük tombolán,
És ha néha-néha zsűritag leszek,
Egy Megasztárt még felfedezhetek.
Írtam egy új dalt, egy sokkal jobbat,
De a főnök mindig sajátot akart,
Te írod a dallamát és te a szövegét,
Felezem a jogdíj tetejét.
Én vagyok a James, de nem vagyok Bond, (James Bond)
Karácsonykor Jani is vagyok,
Amikor már cserben hagyott még az agyam is,
Besegített gyakran Adamis.
Refr. x2
A Pici az agy, mert ő játszik a zongorán,
De a hangszerünket mi sem nyertük tombolán,
És ha néha-néha zsűritag leszek,
Egy Megasztárt még felfedezhetek.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
