|
|
|
Refrén:
Lyuk-lyuk, úgy unjuk,
De tudjuk, hogy úgyis megdugjuk.
Ah-ah, na rajta,
Talpra, ha a csaj akarja!
Gyönyörű szép, okos, vékony és nem nagy.
Ez elmond tán mindent, ami te nem vagy.
Imádom mézédes, gyönyörű mosolyod,
Amikor kivillan szörnyű műfogsorod.
Látom az arcod, ha álmodom veled.
Ezért van, hogy mindig sikítva kelek.
A lélegzetem is eláll szívem tőled.
Felfordulok, olyan bűz árad belőled.
Te vagy a legszebb, mit emberi szem látott.
Csak hagyd a fejeden azt a papírzsákot!
Szeretlek, és szeretni foglak évek múlva,
Hisz már most olyan vagy, mint egy négynapos hulla.
Az ágyban egy valóságos porszívó fogad.
Még az a szerencse, hogy nincs elől fogad.
Mit érzek irántad? Kevés hozzá a szó.
Így csak ennyit mondok: Te hülye lóbaszó!
A nádszál vékony, te meg dagadt.
Egy egész falut jóllakatnál egymagad.
Az anyád miattad tolószékben maradt,
Mert összeszakadt hatalmas súlyod alatt.
Nem császárral születtél, hanem zsírleszívással.
Nem osztod meg soha a WC papírt mással.
Egy egész tekercset használsz egy szarással.
Kötőtűvel küzdesz a sok pattanással.
Ha a partra fekszel, úgy mutatsz, mint egy bálna.
A Greenpeace a vízbe simán visszagurigálna.
Csak röfögsz, meg röhögsz, meg köhögsz, meg hörögsz.
Mindig csak nyöszörögsz, moslékért könyörögsz.
Félóránként járok le a diszkontba,
Hogy a kaját tömjem ebbe a disznóba.
Még így sem akarsz rábukni a pisztolyra?
Inkább felszedek egy jó csajt a diszkóban.
Nem volt már jó vele a lepedőgyűrés,
Mert olyan a közepe, mint egy nagy lőrés.
Nem bírtam már tovább, túl sok volt a tűrés.
Megláttam egy jó csajt, és beindult a fűzés.
Szia bébi, kefélünk? Azt mondta, még szűz, és
Nem láttam magam előtt csupán csak egy szűk rést.
Úgy látom, hogy fázol. Kell egy kis fűtés? „Tűzés!”
De én nem tapizlak! Ez csak mellrákszűrés.
Bementünk egy bárba, részeg voltam és kába.
De minden hiába. Szőrös a lába!
Megláttam a dolgot, ami ott kilógott,
A rejtély így hirtelen megoldódott.
A dologba becsúszott egy apró hiba.
Akkor jöttem rá, hogy hermafrodita.
A farka a pinájába volt befordítva.
Na, akkor szaladtam haza ordítva!
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
