|
|
|
Refrén:
Lyuk-lyuk, úgy unjuk,
De tudjuk, hogy úgyis megdugjuk.
Ah-ah, na rajta,
Talpra, ha a csaj akarja!
Gyönyörű szép, okos, vékony és nem nagy.
Ez elmond tán mindent, ami te nem vagy.
Imádom mézédes, gyönyörű mosolyod,
Amikor kivillan szörnyű műfogsorod.
Látom az arcod, ha álmodom veled.
Ezért van, hogy mindig sikítva kelek.
A lélegzetem is eláll szívem tőled.
Felfordulok, olyan bűz árad belőled.
Te vagy a legszebb, mit emberi szem látott.
Csak hagyd a fejeden azt a papírzsákot!
Szeretlek, és szeretni foglak évek múlva,
Hisz már most olyan vagy, mint egy négynapos hulla.
Az ágyban egy valóságos porszívó fogad.
Még az a szerencse, hogy nincs elől fogad.
Mit érzek irántad? Kevés hozzá a szó.
Így csak ennyit mondok: Te hülye lóbaszó!
A nádszál vékony, te meg dagadt.
Egy egész falut jóllakatnál egymagad.
Az anyád miattad tolószékben maradt,
Mert összeszakadt hatalmas súlyod alatt.
Nem császárral születtél, hanem zsírleszívással.
Nem osztod meg soha a WC papírt mással.
Egy egész tekercset használsz egy szarással.
Kötőtűvel küzdesz a sok pattanással.
Ha a partra fekszel, úgy mutatsz, mint egy bálna.
A Greenpeace a vízbe simán visszagurigálna.
Csak röfögsz, meg röhögsz, meg köhögsz, meg hörögsz.
Mindig csak nyöszörögsz, moslékért könyörögsz.
Félóránként járok le a diszkontba,
Hogy a kaját tömjem ebbe a disznóba.
Még így sem akarsz rábukni a pisztolyra?
Inkább felszedek egy jó csajt a diszkóban.
Nem volt már jó vele a lepedőgyűrés,
Mert olyan a közepe, mint egy nagy lőrés.
Nem bírtam már tovább, túl sok volt a tűrés.
Megláttam egy jó csajt, és beindult a fűzés.
Szia bébi, kefélünk? Azt mondta, még szűz, és
Nem láttam magam előtt csupán csak egy szűk rést.
Úgy látom, hogy fázol. Kell egy kis fűtés? „Tűzés!”
De én nem tapizlak! Ez csak mellrákszűrés.
Bementünk egy bárba, részeg voltam és kába.
De minden hiába. Szőrös a lába!
Megláttam a dolgot, ami ott kilógott,
A rejtély így hirtelen megoldódott.
A dologba becsúszott egy apró hiba.
Akkor jöttem rá, hogy hermafrodita.
A farka a pinájába volt befordítva.
Na, akkor szaladtam haza ordítva!
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
