|
|
|
| Előadó: | Ákos |
|---|---|
| Album: | A hét parancsszó |
| Megjelenés: | 2001 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kovács Ákos |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | FalconMedia |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Megírom neked a versemet.
Szoborrá magamban így növesztelek.
Reggelre kelve lerontlak újra,
Szűz ujjam közt te vagy most a gyurma.
Rézből agyagból,
Sosem volt magamból
Az öncsalás csontjain felépítelek,
Halhatatlan és magasztos leszel.
Mint barbár faragta
kontár műremek.
Magamon nevetve hitetlen nézlek,
Tisztának látlak,
Mint Zsuzsannát a vének.
Márvány szemedben valódi könny.
Hogy megőrjítettél, most megköszönöm.
Tested minden szeglete lágy.
Két vállra fektet a vágy.
Tűztől forró minden ajkad,
A kétely benned végre alhat.
Rajtad győzni fog a tested,
Bizton érzed, el nem enged.
A kéj benned már alig fér meg,
A mámor ellen nincsen érved,
A tűz most szorít, összeroppant téged, Olthatatlan katlant,
A tested újra győzni készül, Összes bűnöd mind elévül,
Nem mutatsz most hazug kedvet,
Minden sejted ordít, reszket,
Nem fordulhatsz innen vissza,
A szándék, mint a véred tiszta,
Egyetlen szó hallgat benned,
Minden arra szólít:
TEDD MEG!
TEDD MEG!
TEDD MEG!
Maroknyi habbá roskad a tested.
Az egyetlen, ami emberi: Szerelemmel szeretni
értelem és remény nélkül.
Talán éppen a reménytelenséget űzni.
A szerelem a költészet nyersanyaga.
Angyali szavalat, ős örömforrás, kínbokor, hűsítő jelbeszéd, a szemed, a szád.
Anyagtalan test, óhaj nélküli epekedés, álomtalan éjjel, egyszeri varázslat.
Ritkán jön, hamar múlik, minden bölcsességet nélkülöz, vak és valódi, parttalan és nehézkes, bátortalan és követelőző.
Szatén szalagok lobogása fogja össze,
mámor fűszerezi és titkos zenét dúdol, merőleges az életre, párhuzamos a halállal.
Mindig egyetlen, mindig igazi.
Tétova szándék, veszélyes és tilos.
És örök.
Ahogy Te meg én nem lehetünk, csak egyetlen pillanatra.
Most, vagy soha.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
