|
|
|
én éberem örzöm a lángot a szívben,
én boldogan űzom a rosszat a vérben,
és ha majd meghal a világ,
én ott leszek és örzöm a sírját.
én ottvagyok minden fában és fűben,
lenn a földön, és fönn az égben,
én ottvagyok minden gyermek szivében,
az otthagyott álmok erdejében,
az árva madár szárnyra kel majd,
a szabadságért kész, és meghal,
szíve űzi, hajtja a méreg,
de végül meghal, meghal végleg.
én ottleszek veled, ha már fáj a világ,
melletted vagyok, ha senkid nincs már,
hozzám bújhatsz, ez nem a végzet,
vigyázok rád, míg élet az élet.
az árva madár szárnyra kel majd,
a szabadságért kész, és meghal,
szíve űzi, hajtja a méreg,
de végül meghal, meghal végleg.
őrzöm az álmod, amikor alszol,
veled vagyok, ha a világ harcol,
nálam békét találsz mindörökre,
ha meghal a világ, ennyi, vége.
