|
|
|
| Előadó: | Reality Cream Team |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Addamz CJ Jossa Yoda |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
(Addamz)
Az út végén valami vár, mármint remélem,
Hogy nem hiába küzdöttem és nem hiába éltem
Hogy minden egyes könnycseppel több lett a világ
Hiszen megtettem mindent, hogy ne kövessek el hibát
De én is ember vagyok, szenvedek, mint mások,
A sötétségben mindig egyre mélyebbre ások,
És nem lehet tudni, hogy meddig tart a lélek
Nem lehet tudni, de én örökké remélek
Régen színes volt minden, a gondolatok, a vágyak,
Most csak arra van erőm, hogy más árnyékában járjak
A mélység az otthonom és nem ad erőt, soha
Kitépi a lelkem, és csak fájdalmat tesz oda
Nem látom már a fényt, csak a testemen a sebeket
Nem érzem már a szépet, csak a csuklómban a szegeket
De elindulok felfelé a hegyen,
Megpihenek az út végén, hol minden vándor megpihen
(Jossa)
Indult a bal, aztán a jobb láb.
A mozdulatok nekem csak az utat mutatták,
Hogy merre mentem, azt csak én döntöttem el
Hol az a hely, ami engem az égig emel
Felcsendül egy ismert dallam, kell, hogy halljam
Anélkül elveszett, vagyok, segít a bajban
Segített is, amikor kellett a bizalom
Az út hosszú, merre tovább? Most sem tudom
De bennem az égi erő, mint mindig, velem van
Az út, hidd el, véges és eltűnik nyomtalan,
Szól a szomorú dallam, fülembe halkan
Csak megyek előre, amíg bírja a talpam
Akartam még néhány dolgot, de így hozta a sors,
Ha belekóstolsz, abba mindent beletolsz
Siker vagy bukás, remény és a tudás
Halmozod az élvezetet, mert már fáraszt a futás
Gyötör az élet, akkor sem vetek véget,
Ha neked nem számít, hát dobd el, végleg
Megfontolom miért is, állok a szakadék szélén
Valaki vár majd az út végén
(CJ)
Megszülettél, mint egy ártatlan lélek
Megkaptad a csodát, aminek a neve élet
Csak teltek az évek, fejlődtél
Nemrég kamasz, voltál, de már felnőttél
Mögötted emlékek, jók és rosszak
Várod, hogy a holnap neked mit hozhat
Meglesz-e mindened, amire vágysz?
Teljesül-e minden, amit kívánsz?
Vajon sikeres leszel-e és teljesen boldog?
Akarsz-e sétálgatni majd a holdon?
Vagy talán nincs szükséged semmi különlegesre?
És örülsz, ha telik majd egy tál levesre.
Sok a kérdés, de még hosszú az időd
Addig lélegzel, míg bírja a tüdőd,
És hogy mi lesz az, amit elértél?
Megkapod a választ az utad végén
(Yoda)
Egyre nő bennem az indulat, mert látom,
Hogy bármit teszek, csak szarabb lesz a világom,
És nem vágom, hogy ki áll mindezek mögött
Ki uralkodik a másik érzései fölött
Talán van egy erő, ami megérint, ha fázol,
Ha a lelked lefagyott és a könnyektől szétázol
Én, még keresem a sötétben, a fényben,
A jelenben, a múltban, a csúnyában, a szépben
De nem találom és talán így a helyes
Talán nem a fog találni, aki folyton keres,
Hanem aki kér, ezért térdre esve mondom,
Vigyed el innen tőlem az összes gondom
És elindulok felfelé a hegyen,
Megpihenek az út végén, hol minden vándor megpihen…
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
