|
|
|
| Előadó: | Flourid |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
És most itt maradtam egyedül négy fal közé bezárva
A percek szenvednek várnak az idő halálára
Minden hideg,minden fagyott,belepett mindent a hó
Az összes dolog halott csak hiányod állandó
Néha már hallom lépteid ahogy közelebb jössz
Soxor már látom arcod ahogy futva rámköszönsz
Ilyenkor szaladok rohanok hozzád de nem vár már senki
De az esti félhomályban én már látlak közeledni.
Én Vártalak 3 napig és 3 éjjel,
Tépted szárnyamat,
Hisz te soha nem jöttél el
Hallom léptedet
Az éjjel vak közeledtével,
Őrzöm képedet
Tudom hogy még te is emléxel
Én Vártalak 3 napig és 3 éjjel,
Tépted szárnyamat,
Hisz te soha nem jöttél el
Hallom léptedet
Az éjjel vak közeledtével,
Őrzöm képedet
Tudom hogy még te is emléxel
Letelt az első fagyos nap ezeregy kérdéssel
Vajon hol lehecc,mi történt veled,és miért késel
Kezdek aggódni,az éjszaka magával ragad,
Minden egyes gondolat kis szilánkokra szaggat
Lassan tépi lelkem szívem apró darabokra
Egy két árnyék és a csend marad a téli hónapokra
Talán holnap látlak újra,vagy csak hosszú évek múlva
Tán a változások vad szele az emlékeket fújta másik útra
Átsiklott a múltból átsikoltva
Felkavarva tudatod szavam szemét mellé hordta
Itt túl lassan jár az óra csak az ágyban hánykolódva vár a szóra
Bár agyam nem készült fel válaszomra mindhiába lennél
Vártalak,hiába vártalak lejátszalak mint egy végtelenség múlva is lejátszalak
Hogy bosszanthasson téged idióta szövegekkel
De érzem már a megváltást,hisz jön egy újabb reggel.
Én Vártalak 3 napig és 3 éjjel,
Tépted szárnyamat,
Hisz te soha nem jöttél el
Hallom léptedet
Az éjjel vak közeledtével,
Őrzöm képedet
Tudom hogy még te is emléxel
Én Vártalak 3 napig és 3 éjjel,
Tépted szárnyamat,
Hisz te soha nem jöttél el
Hallom léptedet
Az éjjel vak közeledtével,
Őrzöm képedet
Tudom hogy még te is emléxel
Ezzel a nappal vége mindennek már nem érdekel
Bámulok előre ez most túl nehéz teher
Mégegy utolsó Jo-t elverek aztán bealszom
Ha te nem akkor majd Mary Jane eljön hogy megnyugtasson
Hogy hasson,elbódíthasson,jöjjön mikor kell és mindíg hatás alatt tartson
De figyelj,egy pillanat tudom hogy hallod,én is hallom a hangod én is látom az arcod,
De figyelj,egy pillanat,tudom hogy hallod,csak azt nem értem miért kellett 3 éve meghalnod!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
