|
|
|
| Előadó: | Sexepil |
|---|---|
| Album: | Egyesült Álmok |
| Megjelenés: | 1988 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: |
Hegyi Zoltán Vangel Tibor |
|
László Viktor Kocsis Tamás |
|
| Kiadó: | Ring |
| Stílus: | Alternatív rock |
| Címkék: | Keressük! |
Azt hiszem, te sem tudod már, ezután mi jöhet még
Tőlem nem várhatsz semmit sem, engem is itt hagytak rég
Egy szobor vagyok egy nagy téren, eleven mementó
Egy nyüzsgő, lakatlan városban belepett már a hó
What, what do you say
What, what do you say
What, what do you say
What, what do you say
Nem tudom, mire számíthatsz, honnan jön majd a kés
Különös fiúk a kapuk alatt, mindenki minket néz
Nincs esélyed, hogy elkerüld, te vagy az utolsó
Gondold meg gyorsan, hogy mit csinálsz, ha a méreted éppen jó
What, what do you say
What, what do you say
What, what do you say
What, what do you say
A kínai lány a moziban vár, egy utolsó vetítés
Véget ér az előadás, a közönség mindenre kész
What, what do you say
What, what do you say
What, what do you say
What, what do you say
Hazafelé a taxiban, fülledt a levegő
Tévedsz, ez mégsem Afrika, pszeudo jó idő
Az ablakon át, a csillagok közt, ismerős négerek
A háztetőkön landolnak már az idegen istenek
What, what do you say
What, what do you say
What, what do you say
What, what do you say
A realitás határain bolyong az új idő
Űrhajósok a barlangrajzon, mégiscsak ez lehet ő
A szabad akarat egy szombati tánc, szőke vagy fekete nő
Humphrey Bogart egy tévéfilmben éppen az ajtóra lő
What, what do you say
What, what do you say
What, what do you say
What, what do you say
Vesztegzár és Grand Hotel, neurokabaré
Soha nem lehetsz egyedül, de mindenki másoké
Ez a jövő már volt egyszer, körbe fordul a múlt
De van rá sansz, hogy most az egyszer túlfeszítjük a húrt
What
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
