|
|
|
|
|
| Előadó: | Csákányi László |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Garai Imre |
|
Garai Imre |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Sanzon |
| Címkék: | Keressük! |
1. Fényes lett a nagy porond, a néző mind kacag,
Itt a cirkusz víg bohóca, mily furcsán szalad.
Páholyában orvos ül, a nagy lélekbúvár,
Őszes hajú, szemüveges hírneves tanár.
Lám az orvos halvány képe rögtön felvidul,
Sápadt arca, mint a rózsa, úgy nekipirul,
Mert a bohóc minden lépte oly kacagtató,
Zöld a haja, rőt az orra, hangja daloló:
Refrén: Én vagyok Muki, az énekes bohóc,
Potrohom duci, a bajszom sárga kóc.
Én vagyok Muki, kit nője elhagyott,
Elment a "Nyuszi", most boldogabb vagyok.
De jó, hogy már nem untat,
Minden ujjamra találok öt újat.
Én vagyok Muki, a kis cukorfalat,
Hölgyek, csak sorba, a szívem már szabad.
2. Két napig a híres orvos csak Mukin nevet,
Közben írja szorgalmasan a recepteket.
Aztán így szól: Kár a brómért, nem sokat segít,
S invitálja a cirkuszba pácienseit.
Nemsokára orvosunk és egy tucat beteg
Orvosságként váltja meg a cirkuszjegyeket.
Professzorunk nem tévedett, remek a hatás:
Muki dalol, a sok beteg csupa kacagás:
Refrén: Én vagyok Muki,...
3. Tanárunkhoz nemsokára jött egy új beteg,
Panaszkodott: "Szédülök, óh jaj, ez mi lehet?
Igaz, hogy a feleségem rútul elhagyott,
S a világon olyan nagyon egyedül vagyok."
Mosolyog a tanár szeme cvikkere alól:
"Menjen csak a cirkuszba, hisz ott Muki dalol,
Hallgassa meg, felvidul és nem lesz majd beteg!"
Ám a férfi könnyes szemmel mondja: nem lehet (hisz)
Refrén: Én vagyok Muki, az énekes bohóc,
Potrohom duci, a bajszom sárga kóc.
Én vagyok Muki, kit nője elhagyott,
Elment a "Nyuszi", most már minek vagyok?!
Tanár úr, most bevallom:
Minden szavam hazugság a porondon.
Elment a Nyuszi és könnyes lett a kóc,
Én vagyok Muki, az énekes bohóc.
Hosszú idő után újra összeállt Diaz és Mentha: megjelent a Méreg, a duó friss dala, amely a 2010-es években megismert közös munkák (Nélküled, A part) után új fejezetet nyit a történetükben.
A Méreg az elmúlt évek megpróbáltatásaira, belső vívódásaira reflektál: ugyanakkor nem csak a veszteségekről szól, hanem arról az állapotról, amikor az ember azt érzi, hogy nincs a jó úton, de ezt még magának sem meri bevallani. A belső én ilyenkor szinte ordít, hogy valami nem oké, de ezt sokszor nem halljuk meg - a refrén is erre a felismerésre reflektál.
„Sokszor vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, senki nem ért meg minket, pedig jó lenne, ha valaki mélyre látna és meglátná, mi a bajunk. Közben ezeknek a dolgoknak a nagy részét végül magunkban kell helyretennünk”
- meséli a dalról Diaz. A Méreg hangulatában melankolikus és mély, ugyanakkor fontos volt, hogy reményt is adjon: „Szerettem volna, ha azt éreznék az emberek, hogy nincsenek egyedül.”
A zene és a szöveg megírásán túl a videoklip is teljes egészében self made módon készült. A Kanári-szigeteken, Tenerifén forgatott anyagról Mentha így mesélt: „Ez egy régi történet köztünk Diazzal, mindig ott volt a levegőben, hogy egyszer újra csinálunk valamit. Most jött el az ideje”. A videót stáb nélkül forgatták le, minden külső segítség nélkül, ami tudatos döntés volt: "A videót teljes egészében mi készítettük - gyakorlatilag én forgattam az anyagot, stáb nélkül. Itthon nem találtunk olyan helyszínt, ami azt éreztük, hogy passzolt volna a dal hangulatához. Az óceán, a fekete homokos tengerpart és a Teide látványa viszont mind erősen rezonált a Méreg világával” - teszi hozzá.
A Diaz-Mentha együttműködés nem érinti sem a Wellhello, sem a Hősök működését: mindkét formáció továbbra is aktív, a Méreg egy különálló projekt eredménye.
Fotó: DiazMentha
