|
|
|
| Előadó: | Opál Színház |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Sziveri János Siveri János |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Lengő lófejek a csillagok:
csörögnek, de én csak hallgatok,
mint az üvegcse, melyhez kavics ha koccan:
széttörik, bár meg se moccan.
Édeskés illatok enyvesednek,
könnye hullik téli fenyveseknek.
Piheg a szelíd karácsony,
nőm haja, akár a bársony.
Az éjben eső felesel, rólam locsog -
járdára zuhog, csattog a mocsok.
Ravasz hó helyett a tűk, a vatták:
életem az ördögöknek adták.
Erőlködöm, emelkedném - nem lehet.
Rákgyanús, maroknyi fekély a lelet.
Gatya nélkül fetrengek az ágyon:
nem is eszem, s párnám lehányom.
Bőröm alá kesztyűs kézzel nyúlnak:
elképzelnek ürgének, nyúlnak...
33 éves lézengő, árva apostol:
keserű dolgokba megint belekóstol...
Talán ez már a végső kálvária.
A pohárban tiszta víz várja,
hogy e megnyomorító tudást
fölismerjem, mint Krisztus Júdást.
Langyos dallamra ráng a szív:
bármit, ha szólnak, most visszaszív.
Andalítóan lágy húgy csörgedez,
töri vállamat a fakereszt.
Általánosít az intenzív osztály:
vidd haza csomagod, vidd el, amit hoztál.
Szemed tükrét hagyd csak itt nekem:
nélküle értelmét semminek sem lelem.
Csöndesen beborul, szenesedik az ablak:
lényem legbenső kuckójába raklak.
Mitévő legyek: szállnak
árnyam körül a szárnyak...
És te, hallod-e az ócska dallamot,
melyre az elmúlásba ballagok?
Cseppek csöpögnek egyenest az érbe:
tápvizet kapok vérért cserébe.
Megcsapott a halál szele:
együtt hálok-kelek vele.
Akár a lepedő, rám tapadt -
párna gyötri a hátamat.
A nyárfák tűhegyes csúcsa fázik:
a megriadt égbe mártózva ázik.
Nem látni mást a harmadik emeletről -
megfeledkezem halkan a leheletről.
Hőse lettem újra, édes Erzsébet,
szemérmetlenül, költőd versének...
Hamuszürke, gyáva hajnalokon
elszökni tőled - bár, semmi okom...
Egyre közeledem a halálhoz.
Eső esik vagy izzadok - talán hoz
valami heveny változást
ez az álom nélküli álmodás.
Tekintetem, mint padlón a szappan:
odafagyott, oly mozdulatlan.
Testem láttán elfog a szédület:
romba dőlt, bábeli épület...
Meddig leszek még bőrömnek bérlője -
a józanság olykor ráront az élőre.
Pántolt kobakomból kifelé tolat
a hirtelen fölnyergelt gondolat:
Annak, ki urasan végezheti dolgát,
minek megjátszania a szolgát?
Érdemes-e menekülni innen,
gyarlóságomat ha magammal kell vinnem?
Bestiák sora sürög-forog:
egyikük hörög, másikuk morog.
Farkát morzsolva réved a sátán,
szőrzete felmered a hátán.
Szenny nemesíti a lázongó kant:
tükörből lesem e bárdolatlant.
Mint lantokat forgató rozsdás eke,
előttem gördül hiányzó kereke.
Tűvel átdöfött fallosza himbál:
láthatja bárki, aki csak kint áll.
Minemű lény ő, ha szája habzik,
ha magáért hevül, ha önmagával bagzik?
Ó istenem, csak ennyit érek!
kezeim immár hullafehérek.
Ablakra tapad a hajnali pára;
eleget féltem, eltűnök nemsokára.
A levegőt köztetek nem sokáig rontom -
bőrömön átvilágít a csontom.
Habzó fellegek leve csorog,
kétharmad gyomrom nélkülem korog.
Félbehagyott mondat - annyit sem érek.
Lángol a bendőm, mintha méreg
égne húsom alatt, valahol legbelül,
hol étkek helyett alvadt vér feszül.
Most hirtelen természetellenes
kegyelet vagy üdvözülés kellemes
áramlata jár át, és lelkemben cirkál:
illik-e költőnek, hogy ilyesmit firkál...?
Semmi nem igazolja vereségünket -
nyakamon a vér már alig lüktet...
Isten, természet, történelem -
kibabráltatok jócskán velem...
A pokolba új lakó költözik:
selyembe, brokátba, gézbe öltözik.
Nincs szükség metafizikus személyzetre,
hogyha halálra vagyunk kiképezve.
Üregek végén üregek vannak -
egyremegy: neveznek nősténynek, kannak.
A pokol csak óriási szálloda:
száll ide lelkünk, száll oda.
Új lakó költözik az üres lakásba.
Felkészítenek az összevarrásra;
s miközben testem még földi börtöné,
szembogarak gyűlnek a fény köré...
Huzatban aszalódik az arcom:
kire hárítsam saját kudarcom...?
Nincs erő, mi bukásom felülmúlja:
vereségemnek vagyok féktelen tanúja.
Megmászom ismét a három emeletet,
kihagyva néhány elcsépelt jelenetet.
Épülök, de szellemem tovább rombolom:
halálomat türelmesen begombolom.
Az éjben eső felesel, rólam locsog -
járdára zuhog, csattog a mocsok.
Lóg az orromból műanyag kábel;
dühöng a szívem, dühöng e Bábel.
A Magyar rocktörténet című képregény első részének megjelenése után a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával a Képes Krónikák Kiadó elhozza a rockrajongóknak a folytatást a rendszerváltás előtti és az azt követő évtizedek zenei világáról, a korszak nagyjairól. A Magyar Zene Házában tartott május 7-i kötetbemutatón legendás zenészeink elevenítették meg ezt az időszakot, emellett megnyílt a Magyar rocktörténet művészeti vezetője, a fiatalon elhunyt Futaki Attila (1984-2024) életútját bemutató minikiállítás.
Az eseményen Demeter Szilárd, a Petőfi Kulturális Ügynökség vezérigazgatója beszédében köszönetet mondott a kiadónak, hogy felvállalta a hiánypótló kötet megjelentetésével járó munkát, és a fiatalon elhunyt Futaki Attiláról emlékezett meg. Úgy fogalmazott: „aki lapozgatja a könyvet soha ne feledje el, hogy volt egy olyan rocker, aki világhírű képregényrajzolóként beletette a lelkét ebbe a kötetbe.”
Demeter Szilárd
A rendezvény keretében a hazai rocktörténetről Hegyi György (Emil.Rulez) vezetésével Vincze Lilla (Napoleon Boulevard), Kalapács József (Pokolgép), Nagy Feró (Beatrice), valamint Müller Péter Sziámi (Kontroll Csoport, URH, Sziámi) beszélgetett. A kötetbemutató dedikálással, majd Nagy Feró és barátai akusztikus (unplugged) minikoncertjével ért véget.
A Magyar rocktörténet című képregény kiemelt célja, hogy bemutassa hazánk legnagyobb rockzenészeit és élő legendáit a magyar rockzene születésétől egészen a jelenkorig. A ’60-as, ’70-es éveket felvonultató, tavaly ősszel megjelent kötet után most itt a folytatás a ’80-as, ’90-es évek zenei ikonjaival. A képregény kreatív és egyben szórakoztató módon idézi fel a magyar rockzene emblematikus pillanatait és alakjait.
A kötet a nyolcvanas-kilencvenes évek legjelentősebb előadóit, többek közt az A. E. Bizottság, Bikini, Dinamit, VHK, Kontroll Csoport, URH, KFT CPg, Edda, Karthago, Első Emelet, Solaris, Pokolgép, Ossian, Akela, Bonanza Banzai, Quimby, Csókolom, PUF, Kispál és a Borz, Tankcsapda, Nyers, Kimnowak – és a hozzájuk kapcsolódó legendás zenészsztorikat a képregény műfajára jellemző sajátos, hol humoros-karikaturisztikus, hol realisztikusabb stílusban mutatja be.
A történetről
Pallaghy Karcsi, az első körben megismert közepesen tehetségtelen rockzenész feladja álmait, és beáll dolgozni a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat és ezen keresztül a magyar popszakma urához, Erdős Péterhez. Feladata a tehetségek felkutatása és pályára állítása. Időközben úgy tűnik, viharos magánélete is révbe ér, a válás után újra megtalálja azt a nőt, akivel szívesen leélné az életét. A rendszerváltás azonban a kihasználható lehetőségek tárházát hozza, Karcsi régi barátjával önálló vállalkozásba kezd. Azonban az élet most sem kegyes hozzá, a középkorú férfiak családi, szerelmi, egészségügyi problémái őt is elérik. De a rockzene szeretete végigvonul főhősünk életén: megküzd a tehetségesnek tartott együttesekért a főnökeivel. Így – a munkáján keresztül – ellátogathatunk a leghíresebb koncerthelyszínekre, a fesztiválokra, a rockopera-bemutatókra, a búcsúkoncertekre és részesei lehetünk az új csillagok születésének.
Az esemény különleges alkalmat szolgáltatott arra, hogy megnyíljon a legismertebb magyar képregényrajzoló, Futaki Attila (1984-2024) életútját bemutató minikiállítás a Magyar Zene Háza könyvtárában.
A tárlaton a nyilvánosság előtt korábbiakban be nem mutatott rajzok tekinthetőek meg Futaki Attila világszínvonalú életművéből. Futaki képein a Spirál, Severed, Puskás és más nemzetközileg is híressé vált alkotások tűnnek fel, emellett a tárlat nyomtatásban eddig meg nem jelent rajzokkal egészül ki.
A kiállítás május 8-tól a Magyar Zene Háza Könyvtárának nyitvatartási idejében látogatható.
A képregény arculatának kialakítása Futaki Attila munkái alapján jött létre, zenei téren a kötet szakmaiságáról újra Jávorszky Béla Szilárd gondoskodott, a borító tervezésében ezúttal is Cserkuti Dávid vett részt. A rajzos „rock-minilexikon” szövegét Kántor Mihály jegyzi, a képeket Haragos Péter és Felvidéki Miklós rajzolták.
A Magyar rocktörténet képregénysorozat megvásárolható a Libri, a Lira, a book24, valamint a kepeskronikak.hu webshopokban.
Fotók: Petőfi Kulturális Ügynökség
