Előadó: | SP Éder Krisztián |
---|---|
Album: | Kölyök |
Megjelenés: | 2007 |
Hossz: | 0:00 |
Szövegírók: |
SP Éder Krisztián Éder Krisztián |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Ingyenes szerzői kiadás |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
[SP]
Átrepültem már hidakon. Mondd meg: vakon ki lát?
Csak a szerelmes éli a mát. Aki árt, azt meg kibaszom
Tudd meg: nekem a repp árt.
Leszarom, melyik pártnak ott a zsebében diktafon
Látom a teget, de nincs semmi mögötte
Mindenki reppel, aki el akarja felejteni a heget
Sok lány nekem integet, pedig nem tudják, ki lehet
A srác mögött, mert az csak egy keret, amit mutatok
Azt mondták, fussak, késik a segítség
De már segítek magamon, mert a tizennyolc év alatt
Megtanultam azt, hogy nekem mindig csak szar marad
Az utolsó falat és az utolsó kenet
Rájöttem, ki az, ki szeret és kinek kell a nevem
Mert ha nem kell a bal, nem kapod meg a jobb kezem
Az egyik felem gyenge, de a másik ott van a szeren
Ha azt mondják, nem merem, akkor én elvágom az erem
Itt én vagyok a jani, de mégis palira vesznek
Elég nagy a terem és én úgy érzem ez egy veszteg-
zár. Ha meggondoltam, de még tele van a tár
Azt mondták, nem számít a lövés, csak a következmény fáj.
Refrén: x2
Látom egészben, ahogy te látsz
Ez tiszta volt, de megvártam, amíg felállsz
Várom a választ, mert te is mindent elvársz
Mér' vársz el, hogyha nem látsz egészben?
Én úgy szeretek reppelni, hogy holnapra is érezzed
Az énem mindig gyorsít, mert a szarok, akik fékeznek
Én nem adok szót az éveknek, sem az irigy fake-eknek
És betartom a szavam; kussolok, ha kérdeznek
Azt mondták a kemények, hogy ők semmit meg nem éreznek
De én nem hiszek az érveknek, hisz még a győztesek is tévednek
Átadom magam az éveknek, a legdurvább férgeknek
És tartom magam, ha megütsz, mert a szentek is vétkeznek
Oltanak a rajok, még nem vagyok shaolin soldier, de
Bírom a strapát, mert nálam a repp oldja a hangulatot
Bár még nem vagyok ott korba',
Hogy felfogjam azt, hogy beleestem egy nagyon durva korba
Még kiszórják a zsebpénzt, még keltenek reggel
Még lebasznak, ha az van, hogyha szar lett a dogám
Még nem megyek el itthonról, amíg él a gyermekszobám
Nem kell kocsi, mert a buszon vannak spanok
Velük dumázok néha, olykor meg rámbuknak a fanok
Nincs időm csajra se, folyton rohanok
Tizennyolc évesen érzem azt, hogy már nincsenek dalok
Amik befolyásolnának. Nincsen vád, mert eltűntek a tanuk.
Refrén x4
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah