|
|
|
| Előadó: | Wattamen |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Simon Vilmos Simon Virág Éva Miklós Ottó Salamon Gábor Simon Vilmos István |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Gyönyörű Budapest a világon egyedül,
Ez az a hely, ahol születtem és élek.
Ó nem félek!
Ezen a földön sok ember menekül,
Keresi helyét, hol többet ér az élet,
De én nem félek!
Mikor a Gellérthegyre felmegyek
Este, hogy nézzem fentről a fényeket,
Elmúlik minden gond és ami fáj,
Eltűnik minden félhomály.
Valaki más is nézi a fényeket
Az, aki másképp látja az életet,
De neki nem túl szép az amit lát,
Kivetve érzi önmagát.
Gyönyörű a város, ezt nem kell mondanod,
Az éjszakai fényben a gondjaid elhagyod.
Nem emlékszel már, csak a jóra, a szépre,
Elvakított téged is Budapest fénye.
De nem minden arany, ami fénylik haver,
Mert van itt gazdag és van, aki hever
A lábad előtt, az utcán, a földön,
Na neki mondd meg, hogy szép ez a börtön.
Én tudom, tudod, nagyon nagy a különbség,
De bármit is teszel, nincsen segítség.
Az élet ilyen volt és ilyen is lesz,
Bárhogy akarsz, itt nem segíthetsz.
De tanulj meg valamit, hogy soha ne féljél,
A valósággal mindig szembe kell nézzél.
Szeretem a várost, mert ide születtem
És itt is halok meg szépen, csendben
Gyönyörű Budapest a világon egyedül,
Ez az a hely, ahol születtem és élek.
Ó nem félek!
Ezen a földön sok ember menekül,
Keresi helyét, hol többet ér az élet,
De én nem félek!
Mikor a Gellérthegyre felmegyek
Este, hogy nézzem fentről a fényeket,
Elmúlik minden gond és ami fáj,
Eltűnik minden félhomály.
Valaki más is nézi a fényeket
Az, aki másképp látja az életet,
De neki nem túl szép az amit lát,
Kivetve érzi önmagát.
Gyönyörű a város, ezt nem kell mondanod,
Az éjszakai fényben a gondjaid elhagyod.
Nem emlékszel már, csak a jóra, a szépre,
Elvakított téged is Budapest fénye.
De nem minden arany, ami fénylik haver,
Mert van itt gazdag és van, aki hever
A lábad előtt, az utcán, a földön,
Na neki mondd meg, hogy szép ez a börtön.
Én tudom, tudod, nagyon nagy a különbség,
De bármit is teszel, nincsen segítség.
Az élet ilyen volt és ilyen is lesz,
Bárhogy akarsz, itt nem segíthetsz.
De tanulj meg valamit, hogy soha ne féljél,
A valósággal mindig szembe kell nézzél.
Szeretem a várost, mert ide születtem
És itt is halok meg szépen, csendben.
Az Anna and the Barbies új dallal zárja az évet: a Még egy kedd egy intenzív, társadalomkritikus dal, amely december 12-én a Dürer Kert színpadán is felcsendül majd.
Az Anna and the Barbies ismét erős üzenettel jelentkezik: Még egy kedd című friss szerzeményük a modern élet ritmusát és az emberi kiégést fogalmazza újra ironikus és sűrű, rapszerű előadásban.
Anna and the Barbies-dalszövegek itt.
Pásztor Anna így mesélt a dalról: „Az emberek ideologizálják a hétvégéket, hibernálnak vasárnap, a hétfőket csukott szemmel szenvedik végig, és talán szerdától, térden csúszva, de ébredezik bennünk remény. Mi írtunk a keddekről egy dalt, ami érdekes módon egy kicsit az emberiség mostani állapotát is leírja: a senki földje, ahol egyszer csak egy kedden rádöbbensz, hogy hajótöröttként egyedül maradtál.” A dal egy nyers, ironikus manifesztum, amelyben a ritmus és az önirónia kerül középpontba.
A videoklipet Vadas Géza rendezte, aki így emlékszik a közös munkára:
„Anna futógépes vízióval keresett meg. Amint meghallottam az alapötletet, tudtam, hogy működni fog. A helyszínen formáltuk véglegesre – letisztult, mégis erős lett, pont, ami a dalhoz kell.”
A Még egy keddet – a régi kedvencekkel együtt – élőben is hallhatja a közönség december 12-én a Dürer Kertben.
Fotó: Anna and the Barbies
