Előadó: | Wattamen |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Simon Vilmos Simon Virág Éva Miklós Ottó Salamon Gábor Simon Vilmos István |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Gyönyörű Budapest a világon egyedül,
Ez az a hely, ahol születtem és élek.
Ó nem félek!
Ezen a földön sok ember menekül,
Keresi helyét, hol többet ér az élet,
De én nem félek!
Mikor a Gellérthegyre felmegyek
Este, hogy nézzem fentről a fényeket,
Elmúlik minden gond és ami fáj,
Eltűnik minden félhomály.
Valaki más is nézi a fényeket
Az, aki másképp látja az életet,
De neki nem túl szép az amit lát,
Kivetve érzi önmagát.
Gyönyörű a város, ezt nem kell mondanod,
Az éjszakai fényben a gondjaid elhagyod.
Nem emlékszel már, csak a jóra, a szépre,
Elvakított téged is Budapest fénye.
De nem minden arany, ami fénylik haver,
Mert van itt gazdag és van, aki hever
A lábad előtt, az utcán, a földön,
Na neki mondd meg, hogy szép ez a börtön.
Én tudom, tudod, nagyon nagy a különbség,
De bármit is teszel, nincsen segítség.
Az élet ilyen volt és ilyen is lesz,
Bárhogy akarsz, itt nem segíthetsz.
De tanulj meg valamit, hogy soha ne féljél,
A valósággal mindig szembe kell nézzél.
Szeretem a várost, mert ide születtem
És itt is halok meg szépen, csendben
Gyönyörű Budapest a világon egyedül,
Ez az a hely, ahol születtem és élek.
Ó nem félek!
Ezen a földön sok ember menekül,
Keresi helyét, hol többet ér az élet,
De én nem félek!
Mikor a Gellérthegyre felmegyek
Este, hogy nézzem fentről a fényeket,
Elmúlik minden gond és ami fáj,
Eltűnik minden félhomály.
Valaki más is nézi a fényeket
Az, aki másképp látja az életet,
De neki nem túl szép az amit lát,
Kivetve érzi önmagát.
Gyönyörű a város, ezt nem kell mondanod,
Az éjszakai fényben a gondjaid elhagyod.
Nem emlékszel már, csak a jóra, a szépre,
Elvakított téged is Budapest fénye.
De nem minden arany, ami fénylik haver,
Mert van itt gazdag és van, aki hever
A lábad előtt, az utcán, a földön,
Na neki mondd meg, hogy szép ez a börtön.
Én tudom, tudod, nagyon nagy a különbség,
De bármit is teszel, nincsen segítség.
Az élet ilyen volt és ilyen is lesz,
Bárhogy akarsz, itt nem segíthetsz.
De tanulj meg valamit, hogy soha ne féljél,
A valósággal mindig szembe kell nézzél.
Szeretem a várost, mert ide születtem
És itt is halok meg szépen, csendben.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah