|
|
|
| Előadó: | Wattamen |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Simon Vilmos Simon Virág Éva Miklós Ottó Salamon Gábor Simon Vilmos István |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Gyönyörű Budapest a világon egyedül,
Ez az a hely, ahol születtem és élek.
Ó nem félek!
Ezen a földön sok ember menekül,
Keresi helyét, hol többet ér az élet,
De én nem félek!
Mikor a Gellérthegyre felmegyek
Este, hogy nézzem fentről a fényeket,
Elmúlik minden gond és ami fáj,
Eltűnik minden félhomály.
Valaki más is nézi a fényeket
Az, aki másképp látja az életet,
De neki nem túl szép az amit lát,
Kivetve érzi önmagát.
Gyönyörű a város, ezt nem kell mondanod,
Az éjszakai fényben a gondjaid elhagyod.
Nem emlékszel már, csak a jóra, a szépre,
Elvakított téged is Budapest fénye.
De nem minden arany, ami fénylik haver,
Mert van itt gazdag és van, aki hever
A lábad előtt, az utcán, a földön,
Na neki mondd meg, hogy szép ez a börtön.
Én tudom, tudod, nagyon nagy a különbség,
De bármit is teszel, nincsen segítség.
Az élet ilyen volt és ilyen is lesz,
Bárhogy akarsz, itt nem segíthetsz.
De tanulj meg valamit, hogy soha ne féljél,
A valósággal mindig szembe kell nézzél.
Szeretem a várost, mert ide születtem
És itt is halok meg szépen, csendben
Gyönyörű Budapest a világon egyedül,
Ez az a hely, ahol születtem és élek.
Ó nem félek!
Ezen a földön sok ember menekül,
Keresi helyét, hol többet ér az élet,
De én nem félek!
Mikor a Gellérthegyre felmegyek
Este, hogy nézzem fentről a fényeket,
Elmúlik minden gond és ami fáj,
Eltűnik minden félhomály.
Valaki más is nézi a fényeket
Az, aki másképp látja az életet,
De neki nem túl szép az amit lát,
Kivetve érzi önmagát.
Gyönyörű a város, ezt nem kell mondanod,
Az éjszakai fényben a gondjaid elhagyod.
Nem emlékszel már, csak a jóra, a szépre,
Elvakított téged is Budapest fénye.
De nem minden arany, ami fénylik haver,
Mert van itt gazdag és van, aki hever
A lábad előtt, az utcán, a földön,
Na neki mondd meg, hogy szép ez a börtön.
Én tudom, tudod, nagyon nagy a különbség,
De bármit is teszel, nincsen segítség.
Az élet ilyen volt és ilyen is lesz,
Bárhogy akarsz, itt nem segíthetsz.
De tanulj meg valamit, hogy soha ne féljél,
A valósággal mindig szembe kell nézzél.
Szeretem a várost, mert ide születtem
És itt is halok meg szépen, csendben.
Azahriah újra történelmet írt: tripla teltházas MVM Dome-os koncertjének első, majd második estéjén is megjelentetett egy-egy nagylemezt.
A napokban megjelent skatulya II-t az Aziverzum követi, sokkal hamarabb, mint ahogy azt bárki is várta. Az énekes-dalszerző tavalyi év sikerei után rövid szünetet tartott, de most kárpótolja a rajongókat - jobban, mint valaha.
Az eddigi két este során több tízezer rajongó lehetett tanúja annak, ahogy a magyar könnyűzene történetébe újabb, aranybetűkkel írt sor kerül.
Miközben az énekes a három nap alatt több mint 45 000 ember előtt játszik, nem egy, de két új albummal is meglepte a közönséget.
A tripla teltházas Dome és a két, frissen kiadott lemez egyaránt jelzi: Azahriah nemcsak közönségében, de alkotói lendületében is csúcson van. Az Aziverzum szövegvilágában személyes vallomásokba, társadalmi kritikába és némi belső vívódásba is belemélyed.
