|
|
|
| Előadó: | Boomduck |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Csak egy srác a Holdon, kézenfogva jár a magánnyal
Végtelen tánc a nász, hidd el bennem maradsz örökre
Képtelen egy keringő, képzelgésünk koronája
Könnyes arcú lehetetlen, kérlek szemed töröld meg
Majd hunyj szemet a dolgok felett, és állj némán
Félkettőt üt az óra, már a csillagok sem úgy járnak
Hol találkozik két végtelen, ott ahol egy árnyék száll?
Vagy ott ahol egy ló választ el, és az érzelmek ugrálnak
Volt már teljes minden, volt érzés mi eltévedt
Írásra késztet a gondolat, most megörökítem emléked,
Tudom, hogy könnyes már a szem újra, gondolod nem kéne
Fogd meg az alkony kezét, és sétálj ki az erkélyre
Majd nézz föl a Holdra, szívben zakatol a tempo
Ez a pár gondolat úgy suhan majd el, mint egy üres metro
Mégis kacsintunk egymásra, mintha semmi nem történt volna
Pedig azon gondolkodsz, hogy ez most neked szólna
Tudom, hogy nem kérted, nem mondtad, soha nem kívántad
Írok mert írnom kell, és úgy érzem hogy ez most irányt ad
Terel az utamon, jobb ez így vedd észre
Én voltam ki hirtelen jött, és emlékeztet egy vendégre
Ki könnyen jött, könnyen ment, na irány vissza a Holdra
Én voltam, Te voltál, majd emlékezz a csókra
Egy lépcsőházban ülök, könnyes szemem tele örömmel
Végtelen tánc a nász, hidd el bennem maradsz örökre...
Hidd el bennem maradsz örökre... Hidd el bennem maradsz örökre...
Csak te meg én értem! Te és a kisherceg
Van ki visszatart, van ki vár tíz percet...
˝Érted meg értem, hogy legyen teljes kép
Van ki továbbszáll, de van ki feljebblép
Van ki visszatart, van ki vár tíz percet...
Ezt csak te meg én értem! Te és a kisherceg˝ (2x)
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
