|
|
|
| Előadó: | Punnany Massif |
|---|---|
| Album: | Körkorkép |
| Megjelenés: | 2006 |
| Hossz: | 4:17 |
| Szövegírók: |
Wolfie |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Szerzői kiadás |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refrén:
Elveszett barátság, elveszett barátság...
Milyen utadat járod, mondd miről szól az álmod!
Egy kérdés, amire régóta választ várok.
Elveszett barátság, elveszett barátság...
Milyen utadat járod, mondd miről szól az álmod!
Egy kérdés, egy kérdés.
/Wolfie/
Valamikor régesrégen, mikor még együtt hintáztunk a játszótéren, mögöttünk kisgyermekek hada látszott éppen,
A közös kaják együtt délben
Ahogyan ázottan fáztunk minden egyes fagyos télben,
miénk volt minden, a Nap, a Föld, a csillagok
Éjjel-nappal szemünk csíny tüzében csillogott,
az első LEGO, az első "hello", no meló, neee
Akkoriban az összes kiscsajon még mell ohne
Jött az oskola, s lám a sors mily mostoha,
amíg én ide, Te mért kerültél most oda?
Könnyebb megszerezni valamit, mint elveszíteni,
mert ami egyszer már tied volt, nehéz azt elfeledni
Refrén:
Elveszett barátság, elveszett barátság...
Milyen utadat járod, mondd miről szól az álmod!
Egy kérdés, amire régóta választ várok.
Elveszett barátság, elveszett barátság
Milyen utadat járod, mondd miről szól az álmod!
Egy kérdés, egy kérdés.
/Wolfie/
A rózsaszín köd elszáll, helyét a realitás talaja vettei át,
Aki barát szeret, de aki szeret, nem mindig barát.
A barátság szolgálat-komoly emberi próba és szerep,
Béke-harcos mozgalom, ahol a léleké a terep.
/RendbenMan/
A harc mezején, ha elbuksz, a bizalom lepontozódik, mint a bux index,
A legjobb barátból pár ilyen parától, szimpla ismerős így lesz, így lesz.
Egyszer én is voltam fiatal, fel akartam nőni,
Nem mintha nem lennék az, de ez az emlék régi,
Akkoriban naívan hittünk mindent, ami nem igaz
Teneked Én, Nekem Te voltál a támasz,
Csak álltunk a nagyvilágban gond nélkül, vidáman.
Szüntelen móka és kacagás.
Kisiskolában, életem kis pisis korában,
barát és ellenség gyermeki harca, hogy egymást ellessék.
A jók a fiúk, a rosszak pedig a lányok, a tanárok,
de mégis összetartott minket az együtt szőtt világot megváltó álmok,
de változtak az évszámok, mára felébredtünk,
közös ösvényről letévedtünk,
a szememben ez már mint csupán csak emlék,
hogyha hívnál, a világ végére is veled elmennék,
de késő szólni, nem igazság
Elveszett barátság.
Refrén:
Elveszett barátság, elveszett barátság..
Milyen utadat járod, mondd miről szól az álmod!
Egy kérdés, amire régóta választ várok.
Elveszett barátság, elveszett barátság
Milyen utadat járod, mondd miről szól az álmod!
Egy kérdés, egy kérdés.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
