|
|
|
Mi a pálya?
Bloose Broavaz
Angyal visszatér
2 00 6, jönnek a szavak
Amitől ledőlnek a falak nyugattól keletig
Itt a szó, ami épít. A szó, ami szépít
És itt van az Angyal, ki szavakkal térít
De túl sok a tér itt, túl sok a levegő
Kevés a földön járó, sok a lebegő
Túl sok a szemét, kevés az ehető
Ez itt MO, bébi. Underground temető
A lehető legjobb negatív, jobb, mint a HIV
Így lesz az elmétek vegetatív
A relatív elméletek megdőlnek sorba'
Hát hol az igazság? A borba' vagy a porba'?
Nemzet vagyunk vagy csak egyszerű horda?
Tízmillió szellem, életükön csorba
Most kitörni készül ez a vulkán
Túl sok a rabszolga, élükön ott ugat a szultán
Porba hullik most a turbán a fejről
Ha kiírtunk erről a helyről
Refrén: x2
Ez nem show, ez csak szó.
Nekem jó, neked jó ez a flow
Gyere bro', KYD, mi a pálya?
Hol a szó? Mire jó?
Hey yo, ez a Broavaz
Nekem jó, de a szavaknak megvan az ára.
Itt a szó, ami rombol, a szó, ami tombol
Egy újabb eszme, mit az ördög kigondol
Kifontol, kifér. Újabb pofontól fél
És van, aki csak egyszerűen örül, hogy él
A halott napoknak már vége
Ragyogjon az árnyék, a fénynek kicsorbul az éle
Hát boruljunk térdre, de ne értsd ezt félre
Ha északon az Isten, induljunk délre
A szó, ami rombol. Igen, a szó, ami számít
A hold bevilágít, tudatot tágít
Könyörög az élet, napokat kunyerál
Az agyadban szép emlékek után guberál
Itt a szó, ami szép, mint egy kép
Néha szúr, néha tép, néha torz, néha ép
De ha éppen ez kell, akkor én lehajtom a fejem
Mert tudom, hol a helyem, mi a nevem
KYD
Refrén x2
Itt a szó, ami éltet, a szó, ami késztet
Mi helyetted nagy tetteket visz majd véghez
Hát rajta, rakj még egy felet a félhez
És minden félből egy újabb egész lesz
Ha minden szóból rímeket tenyésztesz
Úgy minden jóból még jobbat remélhetsz
A szó, ami hajt. Igen, a szó, ami késztet
Mögöttem az évek, de nem ürül a készlet
Mert ez a képlet neked túl nagy feladat
Az agyad nem fog MC, a szemed leragad
Ez a képesség képessé tesz arra
Engem, ami téged kétessé tesz
A rím a nyáladtól pépessé lesz
A népesség készen áll az észvesztéshez
Mert jönnek a szavak, úgyhogy gyere haver, falazz
Most és mindörökké Broavaz!
VIP
Refrén x2
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
