|
|
|
Ne tévesszen meg a közönséges küllem!
Mint a legtöbb esetben, itt sem a külső számít,
hanem az, amit a belseje rejt.
Hallgass ide és nagyon figyelj!
Most megpróbálom kitisztítani a füledet!
Oké? Próbáld meghallani, amit most mondani fogok neked!
Azt akarom, hogy halljad, amit mondok!
Érted?
Dönt a harag, ha meglátod saját véred
Dönt a nép, mikor ura épp szenved
Dönt a pénz, mikor emelik a béred,
mert nem a szív dönt, pedig ez épp ésszel se' megy
Ha tettem is bármit, csak szívből.
Ez olyan, mint a freestyle
Háttérbe szorul, hogy mit gondolnak egy-egy rímről
Akár a nyelvész, ha titkáról faggatják
Érzésből fejt-e, vagy tankönyvre föl
Betáblázott emberek, eltitkolt érzések
Nem divat-jelző egy lovagnak a 'délceg'
Kirívó egyedeket kevesen ismernek fel,
így nem csoda, ha másokon ejtesz sebeket és én vérzek!
Kész a kérd-esszé
Mondhatsz bármit, bontom egészről tizedekké
Annyit ér, mint egy halottnak a csók
vagy egy taktikus dope, mert számító vagyok
Ez mehet csillagba minden szavam mögé
Mi meg a bölcs kaszt. Csak pofátlan méhészt csíp a méh,
Ha helyesnek érzel valamit, nyugodtan tedd érdeked elé
Enélkül sosem válna a hétfő keddé
Meg S K I dupla L-t sem követné Z
de te ne követ nézzé',
Ha már dobsz, inkább kenyér.
Kisebbet üt az. Visszahord a szembe szél
Kard által hal, ki kardhoz nyúl.
Testbeszéd. Yo. Konzul-intelem szememből többet ér.
Refrén: x2
Rejtett dal, mit rég fel nem rakhattam
Kóbor csók, mi alattomban elcsattan
Enélkül én csak egy dermedt hangjegy,
mit megpattant húr rekesztett meg a lantban
Megvallom, nem hallom, ha azt mondják: 'Pardon'
Diagnózis def, árulkodik a szív-karton
Rég elszoktam már az őszinte szavaktól
A zene minden igényt kipótol
csiszol, minden karcol,
Töprengek, mi a helyes
Hogy lehetnék kéretlen kedves
veletek. Tisztelt hentes
Hozzáállást tanusító. Naív, értő, száradó
skalpokat felmutató. Díszes társulat
együtt élnem veletek minden, csak nem kellemes
Értem már az űzött szerzetest
a magány felőröl, viszont csalódás-mentes
A siker így sem teljes, bár magasztos a cél, még sebez
Legfeljebb ad semmit. Némán lábáról levesz
Gyerekkori álomváros. Tesz-vesz. Lapoztam serényen
Saját filmem forgattam forrongó fejben. Eképpen
megtértem, mert féltem. Feltétlen felkértem
felmérten becézzen, nehogy a többi lenézzen
Taglalt tagságom részben lézengve nézem
A saját hibámból kellemes tanulni
Úti barátok az élen, nem restek tenni értem
Hát így utazunk mind, egymás mellett megférten
Dönt a harag, ha meglátod saját véred
Dönt a nép, mikor ura épp szenved
Dönt a pénz, mikor emelik a béred,
mert nem a szív dönt, pedig ez épp ésszel se' megy
Refrén x2
Szabad akarat a szónak
Hozzá meg a figyelem, mint papír a tollnak úgy kell
mert hiába a tengernyi ember
ha önmagával szembesülni egy se' mer ja,
pedig ez a pár dallam, páratlan violin hangszín
teremtő keze műve, egyben alkotói csíny
ettől jóbarát, ki jóbarátnyi figyelmet szentel
kaphat belőle bárki, ha megbirkózik a rokonszenvvel
még töprengened sem kell
hisz úgy sem maradsz árván
bárki lehet megváltó saját portáján
penészes sablondeszka gyógyírnek csak stabil állvány
Egyéb más teóriák. A dal csak konok bálvány.
Férfi nőnek sikerből szeletet szívesen nem szel
Nem számít, ki mit mond. Múzsa poszt olaja feminim.
Egy MC álma önmaga egy kislány képében
Raptor mese. Minden este rímbe szőtt Grimm.
Dönt a harag, ha meglátod saját véred
Dönt a nép, mikor ura épp szenved
Dönt a pénz, mikor emelik a béred,
mert nem a szív dönt, pedig ez épp ésszel se' megy
Refrén x4
