|
|
|
| Előadó: | Zorall |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ugyanúgy minden új napon,
futok végig a városon,
s e monoton világ már
egyre többet kér.
S ha semmi nincs már a zsebemben,
de te látszol a szememben,
mégis szép a reggel,
veled bárhol ér.
S ha nem látnám többé,
hogy felkel a nap,
s olvad a jég,
de tudnám, hogy vársz rám
a felhők alatt,
az nekem elég.
Hát bárhol és bárhogy
Ébredj vagy álmodj
mindhalálig mellettem,
s nem hiába léteztem.
A földön s az égben, zorall
ködben, s a fényben
mindhalálig éreztem,
semmi nincs, mit vesztettem.
Ahogy hozzám érsz az gyönyörű,
Reszket minden izzó vágy,
A csókod mégis érzem keserű,
Nem olyan már, már nem a régi vágy jár.
Ha hívsz már semmi más nem hívhat el
Csak a pillanat, más rég nem érdekel,
A vágy, a láz, a szerelem,
Egy hang a testemért, ami mégis neked élt.
2x:
Most már befogom a szám,
S lesz talán egy zorall éjszakám,
Mit vársz csak a gyűlöletedért
Bár gyűlölnöm kéne rég.
Vége – bár nagyon szép volt –,
tegnap még velem tombolt,
de vihar készül elsöpörni –
értsd meg, itt már nincs mit tenni.
Hidd el, ez nem egy játék –
az élettől szép ajándék!
Hiába sírtál minden percért,
az elfelejtett éjszakákért!
Új út, egy zorall érzés –
hidd el, itt nincs több kérdés.
Gyönyörű volt minden perc,
de kérlek, engedj el!
Tudod, hogy fáj minden szó,
ha menni kell, hát így lesz jó.
Elindulok, búcsúzom,
az életet újra álmodom.
Engedj el, hisz mennem kell,
máshol vár, aki átölel.
Elindulok, búcsúzom,
az életet újra álmodom!
Szép reggel van. Egy másik világ
Távol a város odalenn
Mindenhová ellátok így
A képről a hangot leveszem.
Álmodozom, ilyen hajnalokon,
Szállni tudok, így jó.
Álmodozom, ha most más lennék,
milyen álmom volna még.
Nem baj, hogy semmi nem jön könnyen
Sok mindent ígértek már
Ami ingyen volt, később lett nagy ára
Rájöttem, annyiért már drága.
Nem baj, hogy semmi nem megy könnyen,
Sok mindent próbáltam már
Ami túl szép volt, igaz soha nem lett
és elmentem fontos dolgok mellett.
Sok volt de igazán egy
Ő talán majd hív ma már.
Nem kell hogy elmenj
Nem kell hogy elmenj mellettem
Két lábon állok, suttogok zorall nyelven
Én is csak lettem hey
Én is csak lettem egyszer
Porból és sárból káosz felett egy rendszer
Te meg észre sem vettél
Talán csak másnak látszom
De meg nem ismernél
Mégis itt élek mégsem ítélek
Mégis itt élek mégsem ítélek feletted
Nézd itt vagyok nézd én vagyok nézd ez minden mit adhatok neked
Nézd itt vagyok nézd én vagyok nézd ennél többet nem tudok lehet
Nézd a lelkem nézd a testem nézd mindent eléd terítettem
Nézd a vágyam nézd a számat nézd hát én kiáltok utánad
Nézd a lelkem nézd a testem nézd mindent eléd terítettem
Nézd a vágyam nézd a számat nézd hát én kiáltok utánad: Hey
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
