|
|
|
ÁdE
Mélyre hatol már a tőröm amivel karcolok ha tudok,
sebet ejtek benned, mert unom hogy mindig futok
ha tetlegessé fajul több száz érzés mi egy szutyok nekem,
tényleg nem montam dehát fogd a kezem szeress velem!
csak egyszer élünk, ezért pedálra lépek
ki tudja mikor lessz vége, mikor találom egésznek.
ezért itthagynám a nyomom, egy szolid üzenet,
szenvedtem eleget kétszinű emberek miatt,
magából mindent kiad azt is amit nem kéne,
aztán bánhatja majd később mert akkor azt monta hogy 'méne'?!
az élet része ezért irjuk le hogy emlékezzünk: ilyen is volt
hátra nétni fölösleges mert azt se tudjuk kihez is szólt.,
elfertőződött a véset,
mára már mély seb
tátong ott, ahol egykoron sziv lüktetett, megkötöttük az üzletet,
de csak buktam rajta
szerelmek jönnek mennek én mért vagyok leragadva?!
na, adjatok egy körzőt,
hogy kiszúrjam az önzőt
kinevetik a költőt,
mert elszoktak a jótól,
mit vársz egy szószólótól?...
hiányt nem pótol, de megmozgat valamit
ádi visszakapja szavait
a hátába hogy fájjon, nem magyarázom soraim, !igy van és kész!
poros a naplóm mert nem használom,
nem ismer senki ha a vidámságot skandálom,
üres a naplóm bőr alatt nyugszik a tartalom
nincs is naplóm, lehet hogy ez láccik az arcomon...
ha a betűk beszélnének, reggelig mesélnének, de mára;
belekarcolom egy fába:
húzz a picsába!
Refr.:
Egy érzelmi vár tornyait másszuk napról-napra,
ahol egy karcolat, egy tintanyom, egy foszlány marad rajta,
telnek a percek, napok múlnak, szállnak az évek,
de minden sor tőled függ, hogy milyen mélyre nyúlnak.
Egy érzelmi vár tornyait másszuk napról-napra,
ahol egy karcolat, egy tintanyom, egy foszlány marad rajta,
telnek a percek, napok múlnak, szállnak az évek,
de minden sor tőled függ, hogy milyen mélyre nyúlnak.
Muki
Én egyedül álltam a parton egy tollal,
Megbarátkoztam a hibákkal, messze szálltam egy csókkal,
Visszatértem egy bókkal, de a homokba volt írva,
Hogy nem illek a világba, már nem nyújt semmi vigaszt,
Az élet belém mart, egy seb, és ismét vérzek,
A lelkemben egy karc, egy újabb szilánk, de még tűröm,
Bár ez napról napra rosszabb, de mit tegyek, hogy elhidd,
Egy könnycsepp volt az aszfalton, ami a Mennybe felvitt,
Ezért összeteszem kezem, mielőtt lehajtom fejem,
De csak hálákodni tudok, mert erre vagyok méltó,
Talán nem értem ez mért jó, mért nem használ a szép szó,
Csak akkor bántjuk egymást, mikor a mérleg elve billen,
Nekem az élet egy kalitka, amiből ki akarok törni,
A gondolat egy börtön, talán meg kéne szökni,
Mert lassan minden egyes strófa, kiutat jelent,
A szökni vágyó világból, ahol mindenki egy fegyenc,
Ahol a szállóige szótcserél, nem lesz nagy az öröm,
Törném darabokra múltam, de tudok titkot tartani,
A SzóSzólókért hajtani, mert van még egy-két barát,
Aki bármi is történjen, nem nézi, hogy hány karát!
Boom
bánattal a kezemben, ülök a tenger parton
fújom a füstöt a naplementében, majd a lányom hallom
ahogy nevet, a feleségem érzem ahogy szeret
tegnap tudtam, hogy hol voltam, de nem tudom hogy ma hol leszek
de biztos, vár rám a faház, a tenger part
reméltem, hogy valaki velem tart, de új életet kezdeni
sem könnyebb, mint egy angyalt végleg megszeretni,de
egy próbát megér, majd ha órát regél a lányom
kandallónál, majd az altatónál a súgja,
apu jól átvertél, tudva,hogy nem léteznek tündérek
újra, melléd ülnék le, és szemébe nézve
mondanám, hogy szeretlek,tudom ezért megérte élnem
megérte elhagyni a múltamat, a dühös habok súgják
addig szeress amíg lehet,az elhagyott arcok tudják
a lelkem új útra tart, a fény felé
jobb kezemben a lányom keze, ballban a feleségemé
a szívemben a barátaim, akiknek nem számít hogy mikor megyek
nem várják hogy itthon legyek, hisz velem tartanak
egy olyan úton, ahol már csak a családom hív angyalnak,de
még is elszórják hamvaimat, tudva, hogy mennem kéne
most is elkésve, küldenek bele az idő ketrecébe
ahol magam tartom ellenfélnek, ahol kilógok egy körből
betűk bújnak elő a felhőből, hullámokat keltve a tengeren,
régen azt hittem, hogy nem merem, de mára szembe a habokkal
tudom, hogy gyorsabban kell eveznem, előrébb egy alkonnyal
tudom, hogy kikéne végre kötnöm,emlkézve az álmomra
egy olyan tengeren utazva, ahol nem futok zátonyra
Harminc méter magasan lebegő „szellemek” kísérik a Holdat, lenyűgöző légi táncot lejtve, a földön gigantikus zsiráfok bandukolnak fel s alá, máshol színes óriási papagájok játékos energiával töltik be a teret. Egy energikus, látványos utcai zenés-színházi előadás a közösségi terek művészi birtokbavételét ünnepli. És hatalmas vitorlák lebegésében a kortárstánc és cirkusz fúziója is felbukkan. De lássuk, mi más teszi még izgalmasan látványossá és elgondolkodtatóvá a Nagy Utcaszínház és Sétáló Utcaszínházi produkcióival a Sziget idei forgatagát.
Fotó: Sylphes - Aerial Ballet
Kétségkívül a Sziget sokszínűségének meghatározó elemei a fesztivál területén bárhol felbukkanó Sétáló Utcaszínházak, melyeket mindig nagy tömeg kísér keresztül-kasul a forgatagban, valamint a Sziget fölé emelkedő Nagy Utcaszínház, ami esténként, a Nagyszínpad programja után tölti be a körülötte lévő teret.
Ez utóbbiként idén a Sylphes - Aerial Ballet spanyol légibalett-színházi produkciója érkezik a Szabadság Szigetére. Az előadás különleges módon ötvözi a légi táncot és Vivaldi "A négy évszak" című zeneművét, melynek során a művészek több mint 30 méter magasban, a levegőben mutatnak be hipnotikus, balettszerű mozdulatokat, a szinkronúszás és a klasszikus balett eleganciáját idézve. A varázslatos és lebilincselő produkció különleges kapcsolatot teremt a közönség, a tánc és a zene között. Kihagyhatatlan élmény lesz a Szigeten.
A Sétáló Utcaszínházak sorában az Always Drinking Marching Band egy európai utcai zenekar és performansz csoport, amely 1997 óta működik. A csapat szinte egész Európában turnézott már, produkciói élénk, interaktív utcai előadások, amelyben a zenekar javarészt fúvós hangszereken játszik, miközben a tagok bohócos, színházi elemekkel színesítik a műsort. Előadásaikkal azt hangsúlyozzák, hogy a köztereket a művészet és a közösségi élmény számára tartják fenn, dinamikus előadásukkal a közönséget is bevonva egy igazi utcai fesztiválhangulatot teremtenek.
A spanyol Troula Theater Hexagonum című erőteljes előadása minden nap felbukkan majd a Szigeten, melyben a modern világ fejlődésének összes kihívása megelevenedik a zene, az óriásbábok és a pirotechnika igéző méhkasában - megmutatva az emberi cselekedetek hatását a Földre.
Fotó: Troula Theater Hexagonum
A Sétáló Utcaszínházak nemzetközi felhozatalát egy hazai projekt is színesíti
A GENOA: Winds and Waves előadás egy vitorlára emlékeztető szerkezet köré épül, amely az alkotók kezei között folyamatosan új formákat, és funkciókat ölt.
Az előadásban a közös mozgás és harmónia megteremtése áll a középpontban.
Fotó: GENOA: Winds and Waves
Az előadók együtt dolgoznak, hogy a vitorlák lendületes mozdulataiban megmutassák az összhangot, a bizalmat és a közös ritmus erejét. A produkció egy pillanatra kiszakítja a nézőket a mindennapok sodrásából, és egy olyan világba hívja őket, ahol a jelenlét, a könnyedség és az áramlás érzése uralkodik. Meditatív utazás, amelyben a nézők maguk is részeseivé válhatnak a pillanat szépségének.
A Teatro Pavana egy utcaszínházi társulat, amely nagyméretű, élénk bábfiguráiról, köztük zsiráfokról és papagájokról ismert. Különböző helyszíneken adnak elő sétálós előadásokat, amelyekkel egyedi alkotásaikat keltik életre a közönség számára. A Zsiráfok és Papagájok felvonulásában a zsiráfokat szoborszerűnek és nyugodtnak írják le, míg a papagájok színfoltot és élénk mozgást adnak hozzá.
A Duo Gancho egy magyar–spanyol artista páros, akik akrobatikus ügyességgel és lehengerlő humorral nyűgözik le a közönséget világszerte. Patrik, a zsonglőr és artista, valamint Jesús, a temperamentumos akrobata több mint öt éve járják a világot és látványos szaltókkal, kézenállásokkal, pantomimmel és pimasz humorral sodornak magukkal mindenkit. Az AcroMobil Show egy veterán kiskocsival gurul végig a Szigeten, körülöttük pörgő buzogányok és karikák repülnek, miközben garantált a nevetés. Céljuk egyszerű: felejthetetlen élményt nyújtani bármelyik generációnak, bármelyik kontinensen.
Az Oakleaf: Explorer/Flower Power előadása egy vibráló táncos tisztelgés a természet virágzó energiája előtt.
Fotó: Oakleaf: Explorer/Flower Power
Cumbia, salsa és lüktető öröm, nincs olyan láb, ami ne mozdulna meg. A táncosok egyesülnek a természet színeivel, és magukkal sodornak mindenkit egy zabolátlan, ünnepi utazásra. És hatalmas buborékok óriási forgatagában is elmerülhetünk a Szigeten, ahol Óriásbuborék Show változatos formájú lebegő alakzatai már messziről hívogatják a közönséget.
Kiemelt kép: Sylphes - Aerial Ballet
