|
|
|
Vörösen izzik a hold,
Figyeld most, egy hang ideszólt
És feljött a mélyből.
Majd hirtelen átkarolt,
Szemed lezárja,
s tested lerántja, hogy megmutassa,
milyen az ő világa,
mit eddig nem láttál,
s amit most eléd tár
ez a fekete lény, szemében fekete fény
mert ő csak akkor él,
amikor eljön az éj.
Éjjel, amikor senki nem hallja,
hogy milyen is igazán a démon hangja.
Éjjel, amikor senki nem érti
És nem felel senki, hiába is kérdi.
Hogy ki ez a lény?
Hogy mi ez a fény?
Arcáról a maszk most lekerül végre,
S kiderül, ki az, aki leránt a mélybe,
A kiutat hiába várva
Látod meg, mi az ördög tánca.
Ez egy körforgás, és itt lent egész más
Nincs megváltás, és nincsen szabadulás,
És aki belekerül, az egyre mélyebbre süllyed
És lehet, hogy nem jut ki, akárhogy küzdhet
Éjjel, amikor senki nem hallja…
Sohasem ismered fel,
És sohasem érheted el.
Mert ő egyszerre fény és az árnyék,
Mert ő egyszerre Föld és az Ég.
Éjjel, amikor senki nem hallja…
