|
|
|
A nap már nyugodni tért, az éjszaka alászállt némán, némán
Elenyészett minden fény és csak a vak sötétlő éj vár, éj vát
A fenevad most támad fel
Magányos sétáidat figyeli egy fénylő szempár, egy szempár
Nyomodban van mindenütt, a sötét éj mélyéből les rád, les rád
Váratlanul csap le rád, egy pillanat és áldozattá válsz.
Nincs már innen menekvés, megváltás lesz a halál.
Oly halovány vagy, sápadt, hófehér
Mozdulatlan merev test, mint ki már nem él
Félek, eltűnsz most, és vissza sem térsz
Nincs tovább, itt a vég nincsen már remény.
Aki az imént itt volt veled
Ez a félelmetes sötét szörnyeteg
Nem láthattam, ki ő, de érzem, ismerem
Minden álmomban ő szólít engem ismerős tájról.
Erdély nagy főura, aki több száz szolgát húzott karóba, Drakula
Istent régen megtagadta, a sötétség lett így az otthona, az éjszaka
De nem kell többé félnetek, hisz Isten irányítja Rómát. a jó Rómát
Az ősi rend megbízásából meg kell állítanom a pusztulást, a pusztulást
Esküt tettem én, a rémnek el kell pusztulnia
Drakula!
