|
|
|
|
|
1. verse (Deniz)
Múlnak az évek és felemészt a hiány
gyakran úgy érzem, hogy felfal a magány
egy fiú egy lány vagy épp csak valaki
valaki szavait súgja a fülembe a tavaszi szél
nem értem, hogy miért kell így lennie
miért kell közülünk mindenkinek tovább mennie
talán, hogy ennyire fájjon??? vagy még jobban
emlékeim láttán agyam koponyám falához koppan
szívem dobban, mára én is csak holtan élek köztetek
nem értem az ötletet minek öltöztök fel? eddig vetlőztetek
én mint a kőzetek az időt is túlélem, vagy mégsem?
de legjobb lesz asszem ha ezt most... (elmesélem)
mert az ember csak néz, na de nem lát
régen elég volt a homok a vödör, meg 1 lapát
mára meg az egész hazát beakarom venni,
vagy csak élni szeretnék? egy mesét elmesélni
Refrén:
2.verse (Deego)
Nehéz fogalmakat írok le, hogy könnyebb legyek
Soraim egymás hátán, soraim könnycsepp hegyek
Korai öröm, hisz míg az ember ír
Újabb terhek halmozódnak fel; hát mit tegyen az ember így?!
Képeket látok magam előtt, pillanat leállítva
Hiába kapcsolsz ki, benned maradnak
Színek és fények cikáznak, mintha el lennék kábítva
Kiengedem őket grafittal a szabadba
Másodpercek töredékei
Mások persze mást élnek át mások a történeteik
Én ezt érzem, ezt látom, ahogy járok-kelek
Este így fekszem le és reggel így ébredek
Hiszem hogy, látok, ha azt látom, amit hiszek
Barátom sokra viszem vagy vittem már
Én is elhittem már, hogy az bölcs csak, aki érvel
Nem vagyok bölcs csak krónikás, így csak (elmesélem)
Refrén:
3.verse (Deego)
Meggyújthatok vagy olthatok mindkét értelemben
Más bőrébe is bújhatok határtalan lehetőség
Bőre szabott érvágás az érzelemben
Mindenre adott barátom, az eshetőség
Habár, ez csak képzelet szülte
Mégis az értelem gyűrte ki ő vetette a hátamra
Így magányban és csendben hordom el
És ha mégis fájna belül: majd dalban mondom el
Deniz:
Mint ahogy én, lehetsz fiatal vagy vén
Őszre tél, tavasz nyár, változik az élet mint a táj
Körülöttem, új utcák, új terek
csak a hegek a kezem maradtak a régiek
meg az érzés mint…ahogy ezt el kell hogy mondjam,
meg kell hogy osszam veletek enélkül elveszek
mert nincs már fény, ami felnevel és vezet
csak 1 mese amiben hiszek, ..amit elmesélhetek
Valentin-napra jelent meg Geszti Péter és Péterfy Bori új közös dala, a Csak te meg én, amely a tavalyi sikerszám, a Beléd szerettem, ez van történetének folytatása.
A közönség most új fejezetet kap: a klipben a két előadó „összeházasodik”, a történet pedig ironikus, játékos formában mesél tovább a szerelemről, hűségről és a hosszú távú kapcsolatok realitásáról.
Diszkó a javából – mai csavarral
Ahogy a szilveszterkor megjelent Mindenki legyen rohadt gazdag! a funky hőskorából merített inspirációt, úgy a Csak te meg én is a hetvenes–nyolcvanas évek diszkóvilágát idézi, friss, mai hangzással.
Lépegetős basszus, táncos groove, fülbemászó refrén, vonósok és fúvósok adják az alapot, miközben a dalszöveg tipikus Geszti-fordulatokkal reflektál a mai randikultúrára és generációs különbségekre.
A dal egyszerre romantikus és önironikus
„Megyek hozzád. Hozzám mész. Nyugi, csak az első 20 év a nehéz!” – hangzik el a refrén környékén, miközben az Instagramon felbukkanó fiatal udvarlók és a hűség kérdése is játékos formában kerül terítékre.
Új klip – új fejezet
A klip egy esküvő történetét meséli el, ugyanazzal a humorral és vizuális önreflexióval, amely az előző videót is jellemezte. A menyasszony ezúttal sem eladó – és aki szemet vet rá, az könnyen „kivonódhat a forgalomból”. A történet természetesen happy enddel zárul. A szerzői és alkotói csapat ugyanaz, amely a Beléd szerettem, ez van esetében is dolgozott – a cél pedig egy különleges, folytatásos sorozat megteremtése a hazai popzenében.
Péterfy Bori az MVM Dome-ban is színpadra lép
A Csak te meg én Geszti készülő Poptimista című albumának második dala, és élőben is elhangzik majd 2027. január 30-án az MVM Dome színpadán, a nagyszabású POPTIMISTA koncert-show keretében. Péterfy Bori a meghívott vendégek között érkezik a Dome-ba, így a közönség a közös slágereket arénaméretű látványvilágban, élő hangszereléssel élheti át.
