|
|
|
| Előadó: | Zorán |
|---|---|
| Album: | Közös szavakból |
| Megjelenés: | 2006 |
| Hossz: | 5:27 |
| Szövegírók: |
Sztevanovity Zorán Sztevanovity Dusán |
|
Presser Gábor |
|
| Kiadó: | Concert&Media Kft. |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Az igazgató ordít, a gimnázium zeng
A kijáratig vezet, a mutatóujja fent
Vissza se gyere, vagy tövig vágasd le
Mert ilyen hajjal ide többé nem is jöhetsz be
A barátom a parkban egy újabb cigit nyújt
Az elvei tiszták, az élet bonyolult
Mondja, vár rám a csapat, mely bátran ellenáll
Mert tovább ezt az önkényt mi nem tűrhetjük már
És kipirulva suttog a kis vörös barátnőm
Ő velem együtt dolgozna egy boldog jövőn
Mi ott leszünk az élen, ha fordul a világ
Egy öregember végigmér és ballag tovább
Az én szívem is lüktet, a szégyen engem ért
Én lázadnék, és nekem bőven lenne is miért
De az öreg megint ott áll és újra végigmér
Nekem azt jelenti: maradj a hangszernél
A park helyén egy hotel, fényes fogadás
A tökéletes rendre itt egy ajtóőr vigyáz
Uram, hol hagyta a zakót, és a nyakkendőt?
A Metró klubban is így volt sok évvel ezelőtt
Már fordulnék is vissza, épp csak utolér
A barátom ölel: „Kösz, hogy eljöttél!”
A pezsgő is hideg, egy pohár még nem árt
Mi emlékszünk a padra, ami pontosan itt állt
S a riporter kérdez, s ő felel angolul
Őszinte és lelkes, már ő itt az úr
„Megnyertük a csatát, mit sosem adtunk fel”
S a vörös hajú szépasszony csak rá figyel
S a régi hangon súgja, a férje számít rám
Minek az a gitár, más kell ezután
De az öreg újra ott áll, és megint végigmér
Azt jelenti nekem, maradj a hangszernél
A siker égig ér, és ott mosolyog rám
A barátom az újságok címoldalán
Igaz, alig-alig értem, hogy mi az, amit mond
De a nyakkendőin látom, azért nincs itt túl nagy gond
Vagyok, aki voltam, ez nekem így elég
És nem törődöm azzal, hogy mi is kéne még
Mert a családom s a kutyám jó hozzám
És nem vagyok otthon senkinek vasárnap délután
Fizettünk sokan az ábrándokért
S forgatták mások a föld kerekét
Bár néha nem is tudom, mi az, ami hajt
Csak próbálom a zajban játszani a dalt
És az öreg néha eljön, megáll, s végigmér
S csak bólint: maradj a hangszernél
Az Anna and the Barbies új dallal zárja az évet: a Még egy kedd egy intenzív, társadalomkritikus dal, amely december 12-én a Dürer Kert színpadán is felcsendül majd.
Az Anna and the Barbies ismét erős üzenettel jelentkezik: Még egy kedd című friss szerzeményük a modern élet ritmusát és az emberi kiégést fogalmazza újra ironikus és sűrű, rapszerű előadásban.
Anna and the Barbies-dalszövegek itt.
Pásztor Anna így mesélt a dalról: „Az emberek ideologizálják a hétvégéket, hibernálnak vasárnap, a hétfőket csukott szemmel szenvedik végig, és talán szerdától, térden csúszva, de ébredezik bennünk remény. Mi írtunk a keddekről egy dalt, ami érdekes módon egy kicsit az emberiség mostani állapotát is leírja: a senki földje, ahol egyszer csak egy kedden rádöbbensz, hogy hajótöröttként egyedül maradtál.” A dal egy nyers, ironikus manifesztum, amelyben a ritmus és az önirónia kerül középpontba.
A videoklipet Vadas Géza rendezte, aki így emlékszik a közös munkára:
„Anna futógépes vízióval keresett meg. Amint meghallottam az alapötletet, tudtam, hogy működni fog. A helyszínen formáltuk véglegesre – letisztult, mégis erős lett, pont, ami a dalhoz kell.”
A Még egy keddet – a régi kedvencekkel együtt – élőben is hallhatja a közönség december 12-én a Dürer Kertben.
Fotó: Anna and the Barbies
