|
|
|
A mi öreg Bodri kutyánk
Kiszokott a falu végre járni.
meg megáll a keresztútnál, minden este valakire várni
Jó pár éve van már annak, hogy hű gazdáját idáig kísérte,
Azóta is minden este
Kiballag a falu végre érte
A mi öreg Bodri kutyánk
Még mindig a falu végét járja,
Jönnek mennek az emberek,
De hű gazdáját sehol se találja
Valahol a Don kanyarban, piros vérét idegen föld issza,
Gyere haza Bodri kutyám
A te gazdád nem jön többé vissza
Másik változat:
A mi öreg Bodri kutyánk
Kiszokott a falu végre járni.
Megáll ott a keresztútnál,
S a gazdáját szomorúan várni
Három éve volt annak hogy,
A gazdáját odáig kísérte,
És azóta minden este
Kiballag a faluvégre elébe.
Ami öreg Bodri kutyánk
Még most is a falu végre jár el,
Jönnek mennek az emberek,
De azt az egyet mind hiába várja
Valahol a csatatéren, piros vérét
Idegen föld issza,
Eredj haza Bodri kutyám
Nem jön a te gazdád többé vissza.
