|
|
|
| Előadó: | Balázs Fecó és Cserháti Zsuzsa |
|---|---|
| Album: | Időtörés |
| Megjelenés: | 2003 |
| Hossz: | 3:44 |
| Szövegírók: |
Horváth Attila Balázs Ferenc |
|
Balázs Fecó |
|
| Kiadó: | SonyBMG |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Kicsit számolunk megint,
Kicsit változunk megint.
Elfáradt egy másik év.
Ahogy adott, úgy tudott,
Amit elvitt, itt sem volt.
Ködbe rajzolt halvány kép.
Mennyi minden összegyűlt,
ami értékesnek tűnt,
De költözéskor eldobnánk.
Annyi mást meg elvinnénk,
Ami fontos volt és szép,
De elkopott, vagy eltűnt lassanként.
Bárcsak az Égiek vigyáznának ránk,
Hogy látni a lényeget, megtanulhatnánk,
És bárcsak az Égiek egyszer vezetnének úgy,
Hogy bárhová indulunk, vigyen tiszta út.
Oda kinn, ide benn,
Vihar mostmár ne legyen,
Tudod megpróbálnánk,
Milyen volna könnyebben,
Oda fenn, ide lenn,
Csak a sötétségtől félek,
Kérlek védj meg, egy gyertyát gyújts nekem.
Tudod ünnep lesz megint,
Össze kéne jönni mind.
Megterített asztalnál,
Földre hajló szárnyaink,
Ki se nyílt virágaink,
Megmutatnák egyformán.
Kicsit búcsúzunk megint,
Kicsit változunk megint,
Elfáradt egy másik év,
Ahogy adott, úgy tudott,
Amit elvitt, itt sem volt,
Ködbe rajzolt halvány kép,
Mennyi minden összegyűlt,
Ami fölöslegesnek tűnt,
De mostmár jobban őriznénk.
Elfáradt egy másik év.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
