|
|
|
(Bevezető)
Amikor eljön a nap, a sáskák készen állnak arra, hogy megragadják a
széllel érkező lehetőséget
(Riddler)
északa van, csak a csillagok fénylenek
legtöbben alszanak, a magam fajták ébrednek
életnek nevezzük, amit más soha sem érthet meg
a valóságban keresünk értelmet a képeknek
álmunkból ébredve, a világot szétesve látjuk
a magunk módján meg is váltjuk,
formáljuk ojanra ahogy nekünk jó lesz
ha kell leromboljuk, mint Lambert a fortresst
egy gyors teszt, amit rajtad lefuttatok
még alszol, én az agyadban kutatok
mutathatok képeket, a kék eget
vagy egy kirekeszett társadalmi réteget
kéreget mindenki, nem becsüli az életet
aki ilyen szar helyzetbe hozza a népeket
rémálom, gyere lásd, hisz én látom
ha megérted a valóságot, elédtárom
a menbránon át oltom beléd a szérumot
a formula terjed, a véredben szétrugod
az összes barikádot, alig látod,
de tisztul a kép, kinyitom a kalitkátok
refrén 2x
most indul minden, míg zavaros a vétel
de tisztul a kép, kiderül ki mit ér el
nem lével, de a szavak erejével
nézz ránk és rájössz minket mi vezérel
(Marshall)
Ez most álom, vagy valóság, a szót eltapossák
Elmossák, de ha kell új okosság a szemplerek lefossák
tisztul a kép, szemed kinyitod az ég kék
még semmi érték, nem vágod mi a mérték
a honcost tőled kérték, a ruhádat letépték
az emberek csak nézték, de a csórót be nem vélték
a fotó klik-klik már csattan is a vaku
a holnap esti blikkben ez lessz majd az adu
nem tabu, amit akarsz amit látsz
bekötik a szemed, megszületik egy lánc
erre szügséged van, mert megadja mire vágysz
bekötött szemekkel az orrodig se látsz
ha másra vagy utalva, nem tisztulhat a kép
az éned a fontos mindenféleképp
refrén 4x
most indul minden, míg zavaros a vétel
de tisztul a kép, kiderül ki mit ér el
nem lével, de a szavak erejével
nézz ránk és rájössz minket mi vezérel
(levezető)
egy biológiai fegyverről van szó, egy gombatörzsről, ami csak
sáskákat fertőz meg a neve metalisium.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
