


| Előadó: | Geréb |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Sándor Balázs |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Minden álmod teljesülhet, csak várd ki a végét!
Lődd ki a tévét, oltsd el a villanyt, engedj a kádba vizet!
A középhullám már, semmiről sem szól,
karibi felhők úsznak el feletted.
A tengerparton ülve, egy suhanc ha rád szól:
"- A slágereket már, megírták helyetted!"
A reggeli fényben a konyhában ülsz, és csendesen szotyolázol,
a kávé kihűlt, csöpög a csap, te otthon lehetsz bárhol.
Nem gondolod, hogy másképp kéne élni még egy kicsit,
fejére húzza a takarót a lány, az óra meg csak visít!
- Közhelyekkel mondod ki, hogy: szerelmes vagyok!
- Én nem!
- A lányok meg csak nevetnek, mert száz ilyen dolog,
- Ők sem!
- futott el már mellettük az éjszakában állva.
Milyen kár, milyen kár, milyen kár!
- Dehogy, dehogy, dehogy, dehogy!
- A többiek már alszanak, hiába maradtál!
Kannás bortól tompul el, mit érzéseknek hívnak,
a jó ízlésből néhány kocka néha még felvillan.
A szeretet, a hittel együtt hunyja le a szemét,
a sorok között a becsület is elfordítja fejét!
A zord külső körülmények kézen fogva járnak,
tépnek még belőled, aztán jól kivárnak:
egy pillanatot, egy helyzetet, ami zavarba hozhat,
szakad a film, és szalad az ár, szinte fel sem fogtad!
Senki sem tudja, hogy mit is rejt, az a tengerszínű szempár,
a tükörbe nézve máshogy festesz, mint amire vártál.
Az emberek sem gondolják a legrosszabbat rólad,
de egy sikátor mélyén senki sem kérdi tőled azt, hogy "jól vagy?"
A volánnál meg elalszol, csak a fények búgnak halkan.
"- Felnőhetünk együtt, vagy végleg itt maradtam?"
de nem vagy olyan szerencsés, mint kinek angyal ül a vállán.
Refrén



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.