


| Előadó: | Alvin és a mókusok |
|---|---|
| Album: | Mi ilyenkor szoktunk sírni! |
| Megjelenés: | 2006 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: |
Pásztor István |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Alvin Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Azt képzeltem, olyan leszek mint te
mikor mesét mondtak rólad.
Reméltem felrúghatom a csillagokat
Ha egyszer elérem a holdat.
Felnőttként azért egy nagyon kicsikét
Máshogy látom a dolgot
Nem tudtátok előlem eltakarni
Az összes szégyenfoltot.
Refrén:
Mert a király korrupt
A hercegnő kurva
Az öccsének
Karjába fecskendő szúrva
Ezért legyek mártír?
Vége a dalnak
Boldogan élnek
Hogyha meg nem halnak
Félek, ha várok
A végén még szentté válok
Nem akarok hason csúszni
Tudod túl sáros ez az árok.
Tervek és álmok
Hőstettek és gonoszságok
A jófiúk korán halnak
Ezért inkább rossz leszek
És szarok rátok
Egy tűzhalált halt
És a világ máglyára rohanna
És Isten széndarabokat cirógatna
Jól van na, Johanna!
Menjél nyugodtan én nem megyek
De figyelj! Ott lakom szemben!
Csengess ha végeztél, ha kinézek
Csak kacsints, hogy minden rendben.
Refrén:
Mert a király korrupt
A hercegnő kurva
Az öccsének
Karjába fecskendő szúrva
Ezért legyek mártír?
Vége a dalnak
Boldogan élnek
Hogyha meg nem halnak
Félek, ha várok
A végén még szenté válok
Nem akarok hason csúszni
Tudod túl sáros ez az árok.
Tervek és álmok
Hőstettek és gonoszságok
A jófiúk korán halnak
Ezért inkább rossz leszek
És szarok rátok
Halottról jót vagy semmit
Ezért nem mondok rólad semmit
Még élhettél volna, ha nem vagy hülye
Legfeljebb ennyit!
A teste már hideg
Meghalt, de minek
Feláldozta magát,
De mond meg, hogy kinek?
Hősként élt, mártírrá vált
Eltűnt és mégsem tűnik fel senkinek.
Refrén:
Félek, ha várok
A végén még szentté válok
Nem akarok hason csúszni
Tudod túl sáros ez az árok.
Tervek és álmok
Hőstettek és gonoszságok
A jófiúk korán halnak
Ezért inkább rossz leszek
Nem akarok hason csúszni
Ezért inkább elmegyek
Mert már tisztán látok.



2027. január 30-án az MVM Dome színpadán mutatja be Geszti Péter eddigi legnagyobb szabású koncert produkcióját, a POPTIMISTA SHOW-t.
Az új show Geszti legfrissebb zenei korszakát foglalja össze: disco, funk és rap találkozik pozitív energiával, új dalokkal és korszakos slágerekkel, egy látványos, nagyszabású produkcióban.
A Geszti Péterhez kapcsolódó dalszövegek itt.
A POPTIMISTA nem nosztalgiaest. Bár Geszti hamarosan megjelenő, POPTIMISTA című albumának dalai a hetvenes–nyolcvanas évek ropogós disco és funky világából merítenek, a szövegek és az üzenet nagyon is a jelenről szólnak.
Ez a zenei világ nem visszafelé néz, hanem előre: felszabadító, táncos, közösségi élményt kínál egy olyan korszakban, amikor erre különösen nagy szükség van.
A koncert különleges jelentőséggel bír azok számára is, akik ott voltak a dupla telt házas Geszti Sixty Aréna show-n. Az a produkció mérföldkő volt Geszti koncertjeinek történetében; a POPTIMISTA SHOW erre az élményre épít, de nem ismétel – hanem emeli a tétet. Nagyobb térben, új zenei anyaggal, új vizuális koncepcióval viszi tovább azt a közösségi energiát, amely a Sixty koncerteket jellemezte.
A POPTIMISTA SHOW középpontjában a tánc, a felszabadulás és az együttlét áll. Akár a tánctéren, akár ülve, énekelve kapcsolódik be a közönség, az este közös élménnyé válik. Geszti koncertje egyszerre szól az új dalokról és azokról a slágerekről, amelyek generációk számára váltak meghatározóvá – új hangzásban, új lendülettel.
„A POPTIMISTA számomra nem csak egy koncert cím, hanem egy döntés.
Döntés amellett, hogy ebben a zavaros, bizonytalan világban nem bezárkózunk, hanem nyitunk egymás felé, a pozitív gondolkodás felé, a popzene erejével.
Ez a show arról szól, hogy együtt, zenével, tánccal és humorral visszavesszük azt az energiát, amit a hétköznapok gyakran el akarnak venni tőlünk.” - Geszti Péter
„A diszkózene nem póz volt, hanem felszabadított minket, amikor táncba vitt.
Engem ez érdekel: hogyan lehet ezt az egyszerű életigenlést újra megszólaltatni, mai szövegekkel, mai dalokkal. Ezért mondom, hogy nekem a poptimizmus nem retro – ez a holnap nosztalgiája.” - Geszti Péter