|
|
|
| Előadó: | Zaklatás |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Tenki Zoltán |
|
Tenki Zoltán Tóth Ferenc Kovács Róbert Gallai Gábor Simon Balázs |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Punk Rock |
| Címkék: | Keressük! |
Itt állok a ringben
Egy körbezárt szorítóban,
Minden nap látom a TV-ben,
Hallom a rádióban…
Itt állok a ringben,
Egy bezárt kötélbilincsben,
És az emberfal, ami engem falna fel
Ha kilépnék innen…
Itt állok a ringben
Egy körbezárt szorítóban,
Minden nap látom a TV-ben,
Hallom a rádióban,
Hogy mekkora állat az ember,
Vérében tombol a terror,
A computerek megőrülnek,
A képernyőn villog az error…
Itt állok a ringben
Egy körbezárt szorítóban,
Mint egy rab várok tehetetlen,
Érzéketlen vagyok és szótlan,
Itt állok a ringben,
Egy bezárt kötélbilincsben,
És az emberfal, ami engem falna fel
Ha kilépnék innen…
Itt állok a ringben
Egy körbezárt szorítóban,
Minden nap látom a TV-ben,
Hallom a rádióban,
Hogy mekkora állat az ember,
Vérében tombol a terror,
A computerek megőrülnek,
A képernyőn villog az error…
Itt állok a ringben
Egy körbezárt szorítóban,
Mint egy vak úgy várok a kézre,
Ami átsegít a túloldalra,
Itt állok a ringben
Körülöttem minden lángol,
Védtelen vagyok akár a nagyvárosban
Egy messziről jött vándor.
Itt állok a ringben
Egy körbezárt szorítóban,
Minden nap látom a TV-ben,
Hallom a rádióban,
Itt állok a ringben
Szemem előtt egy filmen
Pereg az élet, ami itt érhet
Könnyen véget: nincs kímélet!
Itt állok a ringben
Egy körbezárt szorítóban,
Minden nap látom a TV-ben,
Hallom a rádióban,
Hogy mekkora állat az ember,
Vérében tombol a terror,
A computerek megőrülnek,
A képernyőn villog az error…
Áruld már el, ki az ott fenn,
Áruld már el, ki az ott fenn,
Aki ott fenn az egekben ül,
Az egekben ül tehetetlenül,
Áruld már el, ki vagy ott fenn,
Áruld már el, ki vagy ott fenn,
Aki onnan az egek közül
Csak néz le ránk tehetetlenül…
Ahol az Isten, ott a béke,
Ennek a harcnak mikor lesz vége,
Nem tudom, csak attól félek,
Senki nem ússza meg élve…
Ahol az Isten, ott a megértés,
Szemem előtt ott lebeg a kérdés:
Ha nem hiszel semmiben,
És benned sem hisznek, mondd
Minek is éltél?!
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
